Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)

A gyár története 1839-től 1846-ig

nak e korban szinte egyetlen végvára került esetleg a végpusztulás elé.(42) Molnár Dénes főszolgabíró jelenti : „Fischer Móricznak herendi helységben tetemes költséggel készült s nem csupán számos adózóknak foglalkoztatásával... a nemzeti gyáriparnak szép kifejtésével is folytatott porcelán-gyárának 25 ölre nyúló azon részek mellyben a dolgozóházak valának s az elkészült edények tartattak... valamelly rosszakarónak készakasztva való gyújtása után 12000 pengő forintnyi kárt vallott.” Bár a Trieszti Tüzkármentesítő Társaságnál a gyár biztosítva volt, s a szabályok értelmében kártérítés is járt volna, de az ügy bírói eldöntését a gyár és a biztosítótársaság között felmerült nézeteltérések miatt a gyár nem vállalta.(43)

A gyár égésének emlékét egy remek festésű — de alighanem később készült — porcelántányér őrzi. A masszába nyomott 843-as jegy még nem bizonyítja, hogy festése is ekkor készült.

E válságos helyzetben megmutatkoztak Fischer egyéniségének fő vonásai : a kitartás és a nagyvonalúság. A bécsi kormánytól — amely irigy tekintettel figyelt minden magyar ipari kezdeményezést —- segítséget nem várhatott. Az önálló magyar ipart szívügyének tekintő magyar társadalom felé fordult, majd személyes összeköttetéseit igénybe véve, kölcsönöket vett fel. Nagy szervezői munka, s a gyár munkásainak megfeszített akaratereje mutatkozott meg az elkövetkező években. A tűzvész okozta károk helyreállításával párhuzamosan a termelést folytatták, s a gyár 1843-ban ismét részt vett az országos kiállításon.

Az első kiállítás nemzetgazdasági hatása szinte páratlan volt. E sikeren felbuzdulva — az első kiegészítéseképpen — jóval nagyobb részvétellel nyitották meg a második országos kiállítást. Ezen a díjkiosztást már maga Kossuth végezte, s kedvelt herendi gyárának a bizottság döntése alapján aranyérmet nyújtott át. A megyegyűlés pedig mindkét kiállításról küldött iparegyesületi értesítést, s ezt ünnepélyes keretek között lelkesítő szavak kíséretében adta át Fischernek.(44)

A tűzvész átvészelése utáni időszakban a gyár életében forradalmi változások következtek. A közönséges használati tárgyak gyártásával felhagytak, amivel a külföldi gyárak valósággal elárasztották a piacot. Fischer világosan látta, hogy külső piacra csak igényesebb termeléssel számíthat. S ez csak a nagymúltú európai porcelángyárak: Meissen, Sèvres, Capo di Monte, Bées stílusának követése lehet. Pazar forma és díszítésmód költözött ezzel a gyárba, s megtörtént Flerend első lépése világhódító útjára. Más neves európai gyárak sem térhettek ki a kölcsönhatások elől. Herendnek viszont életkérdést jelentett, enélkül csak egy lett volna a többi európai gyárak között. így viszont lépésről lépésre felsorakozott az érdeklődés középpontjában állók közé és elsőként megszerezte a hazai piacot. Erdélyi János Nemzeti Iparunk 1843-ban c. írásában ugyanezen gondolatnak adott kifejezést, s többek között így írt: Herend „Fischer Móricz birtoklása óta szép reménnyel biztat... az itt készült átlátszó asztali edény-eszközök, különös szépségük és szilárdságuk miatt valóban nézést érdemelnek.”

Különösen a meisseni gyár hatása érvényesült a legtöbb gyárnál, nem csupán korai alapítása miatt, hanem mert ötleteivel és a játszi fantáziának meg-megújuló fiatalodásával ragyogó iskolája is volt. Gazdag szín- és dekorskálája számos európai porcelángyárat stílusának átvételére csábított. De kevés olyan gyár akadt, amely e hatást olyan szépen vette volna 21