Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)

A gyár története 1839-től 1846-ig

olyan tömegét igényelte, amely komoly szaktudást, elmélyült kutatókísérletező munkát igényelt. Mint ismeretes, a kaolin csak egyik eleme a porcelánnak, ezenkívül még megfelelő mennyiségű és minőségű agyagra, kvarcra és földpátra van szükség, hogy a megfelelő massza létrejöhessen. A massza és a máz közötti összefüggés figyelembevétele legalább ennyire fontos, különben a máz hajszálrepedéses lesz. Tehát ahányféle a massza, ugyanannyiféle mázra van szükség. Ezek kidolgozása hosszú időt és számtalan próbát igényel. A hitelező mohósága azonban olyan helyzetet támasztott, hogy a kísérletezőnek távoznia kellett Herendről. A kontinuitást csak Stingi bérlőtársa, Mayer biztosította. Fischer — Stingi 11 éves kísérletein okulva — időközben nagy költséggel és sok fáradsággal épült gyárát mindenképp működtetni akarta. Ezért hiába ismerte a herendi kaolin lelőhelyet, megfelelő receptek hiányában nem vállalhatta újabb 10 esztendő kísérletsorozatának minden anyagi és erkölcsi következményét. Fischer évekig tartó kísérletsorozata ismert, mert égetéseiről vezetett feljegyzései az Iparművészeti Múzeum Adattárában fennmaradtak. Ezek segítségével nemcsak arra kaphatunk választ, hogy milyen áruk készültek Herenden 1841 és 1844 között, hanem segítségükkel az is kiderül, hogy Fischert a gazdaságosság mellett milyen szempontok vezették a masszák alkotóelemeinek kialakításában. Az égetési kimutatásokban két dátum is szerepel. Az egyik 1842. január 3., a másik 1842. február 1. A két dátumból és az éven belüli hónapok egymásutánjából, valamint a napok emelkedő tendenciájából nemcsak az 1842-es év eseményei bontakoznak ki a korabeli feljegyzésből, hanem a kimutatás szinte összes tételeinek keletkezési ideje is. így pl. azt is megtudjuk, hogy a kimutatást 1841-től vezették 1843-ig. Ugyanis a hónapok sorrendjével és a napok emelkedő számaival nemcsak 1842-ben találkozhatunk, hanem 1842 előtt és után is. Kavicsszállítmányra vonatkozó bejegyzések vannak évszám megjelölése nélkül. Az első bejegyzés május 20-án kelt, az utolsó, más kéz írásával, január (Jáner) 4-én. Az utolsó bejegyzés kivételével a feljegyzések folyamatosan kerültek a kimutatásba.

Eszerint az alapanyag kaolinját már ekkor Zettlitzből szállította. Az ehhez járuló kiegészítő anyagokat, mint pl. a kvarcot pedig különböző helyekről szerezték be. Ezt nemcsak a kvarc más-más elnevezései tanúsítják, hanem a származási helyek nevei is. A kezdeti időben soproni kavicsot használtak, 1841 januárjában azonban Abelsbiergről hozatott kaviccsal is próbálkoztak. Úgy látszik, a zettlitzi kaolinnal való takarékoskodás más kaolinfajták iránti érdeklődésben is megmutatkozott. Az 1842. március 18-i égetéspróbakor a masszát alkotó zettlitzi föld alacsony arányát passaui és regensburgi kaolinnal vagy riolittal pótolták, amelyhez a sikeres tulajdonságok biztosítására még városlődi földet kevertek.

Az eredmény azonban a várakozás ellenére sem hozhatta meg a kívánt sikert, mert még ugyané hónap (aug.) végén újabb máz- és masszakísérletekkel találkozunk. Ezekbe azonban már csak zettlitzi földet kevertek. A városlődi kaolin, vagy riolit-féleség mellett városlődi kavicsot is használtak a herendi porcelán alapanyagául. Egyébként mint érdekességet jegyezzük meg, hogy Fischer alapvető törekvése a bizonyára drága és nehezen beszerezhető zettlitzi földdel való takarékosság volt. Masszája minőségének emelését fontosnak tartotta, és minden tőle telhetőt elkövetett, hogy alkalmassági fokát növelje. Ennek ellenére csak az 1841.novem-