Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

II. A tógazdaság okszerű gyakorlata

a tavak felújításáról.

8i

Ez a gyökeres eljárás egv fontos elvet rejt magában, a melv megérdemli a teljes figyelmet s a maga helvén ki is fog domborodni. Az ilven. tápláló erejében megfogvatkozott tófeneket t. i. tavaszkor eke alá kell fogni és zabbal vagv más takarmánnval kell bevetni: ezt a takarmányt július elején lekaszáljuk, marháinkkal feletetjük vagv eladjuk, a tarlóra pedig fokozatosan reáduzzasztjuk a vizet s beeresztjük a halat. Az ilven tófenekén termesztett takarmány bámulatosan nő, úgy a tarlójára bocsátott hal is: az utóbbi őszig bőven kipótolja azt a veszteséget, a mit a későbben való beeresztés révén szükségképen vallott. Ebben az eljárásban rejlik a későbben kifejtendő váltógazdaság elvi alapja.

De nemcsak a táplálék felújítása az, a mely a gyökeres eljárás nyomán jár, hanem bekövetkezik az a kimondhatatlanul nagy haszon, hogy a halnak szívósabb életű ellenségei, a melyek az őszi lecsapolás daczára is megmaradnak, biztosan elpusztúlnak s évek telnek el, a míg őket ismét érezzük.

Abból a föltevésből indúltunk, hogrv a tógazdaság:nak minden körülmény kedvez: tárgvaltuk az egész sorozatot s ha visszapillantunk az egészre, be fogjuk vallani, hogy a dolog sarkpontja az élettan s az egész művelet valóban a gazdasági keretbe foglalt természetes rétség, mint a régi hal-áldás szülő anyja.

Herxax O. Halg3ziasi.g.

6