Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

II. A tógazdaság okszerű gyakorlata

76

A TÓGAZDASÁG OKSZERŰ GYAKORLATA.

nyire elvágta, hogy a két fél többé össze nem forradhatott. A hal hasát erre bevarrta, mire a seb három hét alatt behegedt. Nincsen tudomásom, vájjon sok követője volt-e; de azt tartom, hogy ennél sokkal czélzserűbb eljárás az — ha már okvetetlenül a három éven túl akarunk menni — ha a tavaszi áthelyezéskor ivar tekintetében az egész halnépséget megvizsgáljuk (63. 1.) s azután a négy évesek tavát két részre osztjuk, külön eresztvén az egyik részbe az ikrásokat, a másikba a tejeseket.

A HALASTAVAK KEZELÉSÉRŐL.

A tavaknak rendben való tartásáról. Az eddig leírattak az új gazdaság építéséről, beosztásáról és megindításáról szóltak; a következőkben szólnunk kell azokról a míveletekről is, a melyek a gazdálkodás révén szükségesekké válnak, különös figyelmünket megérdemlik s két részre oszthatók, ú. m.

1. A tavak tisztításáról.

2. A tavak felújításáról.

A tavak tisztításáról. Igen természetes, hogy különösen oly tavakban, a melyeknek feneke termőföld, hamar és buján tenyészik a vízi növényzet is s különösen a gyékény (Typha) és a nád (Phragmites) az, a melyek figyelmünket kiszólítják.

A vízi növényzet rendes kezelésű tógazdaságban a mellékhaszonvételek sorába tartozik s őszkor — a midőn a tavak lecsapoltattak s megszikkadtak — leka