Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
II. A tógazdaság okszerű gyakorlata
70 A TÓGAZDASÁG OKSZERŰ GYAKORLATA. sűrűbb nyüzsgés alá óvatosan merítve, kiemeljük azt. Ekkor a tálban már víz legyen, hogy a merítő tülljén maradt halporontyokat belé öblíthessük. Ha a tál vize tiszta s a tál fehér, világosan kivehetjük a halporontyokat s megbecsüljük, hogy egy merítésre hány került a tálba. Ilyen módon iparkodunk tálat tál után, illetőleg merítést merítés után becsülve, a kellő számot fokozatosan áthelyezni. Mielőtt hogy ehhez fognánk, igen természetes, hogy előbb az első növendék tavat (18. kép n.) kell elkészítenünk a növendékek befogadására, akként, hogy ez a tó területének egy harmadrészéig vízzel legyen feldagasztva. Ügy, a mint immár a porontyokat a tálba szedtük s megbecsültük, felírjuk a számot; erre a tállal az első növendék tónak gátfelőli, vízzel telt árkához megyünk s a tálban levő porontyokat lassú alámerítéssel vízbe bocsátjuk, így járván el addig, a míg a kellő számot át nem helyeztük. Ez az első áthelyezés lehető ovatos elbánást követel, mert a porontyok még igen érzékenyek. A mennyiség. A kérdés immár az: hány porontyot bocsássunk a három holdnyi első növendék tóba? D UBics és Morcinek tapasztalati száma holdanként i oo Schock; egy Schock 60 darab, tehát 60 X ioo = 6000 darab holdanként, három holdra tehát 18,000 halporonty. Szerintük azért ennyi, mert a veszteség százalékai az élet első stádiumában nagyok. Részemről azonban azt tapasztaltam, hogy a veszteség nagyobb része a durva bánásmódtól ered s azt hiszem, ha kellő óvatos-
