Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

II. A tógazdaság okszerű gyakorlata

6o

A TÓGAZDASÁG OKSZERŰ GYAKORLATA.

be nem fagyhatnak, a mi igen nevezetes körülmény, mert ha befagynak s a jeget nem lékeljük szorgalmasan, a halak a jég alatt megfuladnak.

Atbocsátás. Ha az esés és talajalakulat kedvez, legjobb a tavakat úgy építeni, hogy — az esés mentében értve — a tavak lehetőleg lépcsőzetesen álljanak egymás fölött, azaz : hogy az előzőnek feneke, a következőnek lehetőleg vízszínével találjon (v. ö. 15. kép.) Ennek a berendezésnek igen nagy haszna az, hogy a midőn az egyik tavat lebocsátjuk s halait, az «Arkolás» czímű szakaszban leírt módon, a zsilip mellé tereltük, a halakat kihalászás nélkül átbocsáthatjuk a következő — alsóbb — tóba, tehát időt is megtakarítunk s a halat sem rongáljuk. Ha pedig ezt az átbocsátást oly nyilt csatornán hajthatjuk végre, a mely fehér mázos cserépből való, akkor ismét igen lényeges a hasznunk, mert a csatorna mellé telepedve, az átkelő halat megszámlálhatjuk, a mi rendkívül fontos körülmény, mert hiszen a tenyésztés egyik sarokköve éppen a hal számának a területhez való arányossága.

Az esésnek és a talajalakulatnak ügyes felhasználása mellett annyira vihetjük a leírt átbocsátó rendszert, hogy úgyszólván száraz kézzel vezethetjük a tenyésztést a hasító vagy ívó tótól az eladók rekeszéig. Ennél a berendezésnél azonban a mérnök alkalmazása már elkerülhetetlen.