Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
II. A tógazdaság okszerű gyakorlata
A GÁTAKRÓL. kell továbbá, hogy a gát talpa ne gyepre, hanem szűzföldre kerüljön; ott tehát, a hol lehetséges, a gát talpának szánt területet jól fordító ekével kell felforgatni, a rögöket, illetőleg gyepbarázdákat, a melyeket az eke kifordított, a gát beborítására kell felhasználni.* A hol az eke nem alkalmazható, ott a talpat kapával kell a gyeptől megtisztítani. Ott is, a hol a gát lejtőhöz támaszkodik, — tehát völgyekben — a lejtőnek illető részéről a gyepet szintén le kell szedni, hogy a gát teste a lejtővel teljesen egybeforrhasson. A gátakról. A tartósságra való tekintetből épülő gát talpának szélessége kétszer annyi legyen, mint a mennyi a gát magassága; koronájának szélessége a magasságnak felét tegye. Ez általános szabály, a melyhez azonban hozzá kell tennünk, hogy a tőponty tenyésztésében élettanilag megokolt szabály, hogy minél több a part, annál jobb a növekedés, mert a parton táplálék terem. Ennélfogva a gát oldalának lejtése már ezért se legyen meredek ; de viszont azért sem, mert a meredek oldalú gát omlás és hullámverés során könynyebben is romlik. Ebben megkapjuk a gátépítés kulcsát a tó mélységére való tekintetből is, mely így alakul: a midőn a tó teljesen fel van duzzasztva, a gát a víztükör fölé * Szilézia tómesterei újabb időben sajátságos szerkezetű ekékkel sík helyeken a gátakat egyszerűen összeszántják, miről azonban csak annyit tudok, hogy két eke működik, ú. m. egy nagy fordító, melyhez t>—8 ökör kell s ennek nyomán egy kis rögöző. A naggyal felvetik a gát testét, a kicsi után felszedik a rögöt, a melylyel a gát testét töltögetik, egyengetik. A munka gyors és igen olcsó ; és sajnálnom kell, hogy az ekék rajzát nem kaphattam meg. 4*
