Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
II. A tógazdaság okszerű gyakorlata
44 A TÓGAZDASÁG OKSZERŰ GYAKORLATA. szerint egy négy kilós ikrás után legalább 100,000-nyi, egy hat kilós után 200,000-nyi ivadék támad, mely a tógazdaságban való felhasználásra alkalmatos és — közbevetve legyen mondva —- nagy gazdaság számára elegendő; sőt részben fölös is. A tőponty ívása májusra esik s biztosan bekövetkezik, mihelyt a víz 1 2°-nyira fölmelegszik. Ekkor az ikrás a sekély, benőtt helyeket keresi fel s ikrát bocsátva, a növényzetre ragasztja; a tejes hal nyomon követi s az ikrára tejet bocsátva, termékenyíti. Az egész hasítás nagy csapkolódás és törleszkedés között foly s így kezdete, menete és vége könnyen észlelhető. Ha ebben az időtájban hirtelenül hidegek állanak be, a hasítás szünetel, hogy a meleg beköszöntésével újra induljon. A hasítás megszűnik akkor is, ha a halakat a meleg vízből kivesszük s hidegbe helyezzük; ez pedig igen fontos körülmény, a mint azt a maga helyén látni is fogjuk. A megtermékenyített ikra kis gombostűfejnyi. Az időjáráshoz képest, mely a vízre való tekintetből természetesen hőfokot is jelent, az ivadék 6—10 nap alatt kel ki; ha azonban a víz 12—13°-nál melegebb, a kikelés is gyorsabban halad. A kikelt ivadék igen picziny, mint egy finom tűnek a hegyes vége; de sokaságánál fogva könnyen észrevehető. A tőponty ivadéka, az ikrából kikelve, kis táplálózacskót visel, a melyet négy, legfeljebb öt nap alatt fölemészt s ekkor nyomban táplálkozni kezd; abban a pillanatban, a melyben ez bekövetkezik, az ivadék gaz-
