Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

I. Bevezető rész

40

A HALASV1ZROL

tájakat jellemzőkből, hogy azok szerint a víz haltermő voltára is következtethetünk.

Még csak egy dolog kívánja a megemlítést. A hal nem nélkülözheti a levegőt, mert vérének élesztése ettől függ; használja pedig erre azt a levegőt, a melyet a víz el bír nyelni. Innen van, hogy nagy mélységekből jövő források vize, nélkülözvén még a levegőt, a források közetlen területén a halnak nem alkalmatos; s innen van az is, hogy különösen forrásos tavakban, télen, a midőn a jég a levegőtől a tó egész felületét elválasztja, a halak hamarább pusztulnak el, mint nem forrásos tavakban, mert a fenéken fakadó víz levegő nélkül való. Az ilyen tavakon a lyukak - magyarosan mondva lékek — vágása kétszeresen is meg van okolva. A források területén a vizet — s ez a pisztrángok mesterséges kiköltésénél nagyon fontos — azért kell egy darabon csatornákon vezetni, sőt jó, ha zubogót is csinálunk, hogy a víz a kellő levegőmennyiséget fölvehesse.