Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

I. Bevezető rész

AZ okszerű rendszer alkalmazása. eresztünk be, a mennyi a tó területével arányos — az arány-számok majd következnek —*; a fiasítás nyarán az ivadékot még egyszer áthelyezzük a c tóba, hol őszig marad; ősz végén kihalásszuk s betesszük a telelőbe (f), az a, /?, c tavakból pedig leeresztjük a vizet, hogy a tavak, télen és a tavasz kezdetén át szárazon maradva, táplálék dolgában felujhodjanak. Tavaszkor az áttelelt ivadék a nyújtóba jön (d) s ha még egy nyújtó van, még egyszer helyezzük át, mire őszre ismét a telelőbe (f) kerül; a harmadik évben, ismét tavasszal, a növen­dékek a lehalászóba fej kerülnek, mire őszkor eladha­tók s e végből a haltartó tóba (g) kerülnek. Ez egy forduló. Természetes, hogy az első év után felszabadul a hasító, az első és második növendéktó, tehát a hasítást újra lehet kezdeni s azután folytatni a fordulóig, úgy, hogy a midőn az egyik évben az első (három éves) for­dulót kihalásztuk, a fordulók évenként egymásután kö­vetkeznek. Minthogy pedig ősszel az egész halállo­mány telelőkbe jut, az egész tósorozat lecsapolható s tápláló erejének íelújulása érdekében télen át szárazon hagyható. Ez az egész sorozat, akár gazdaságilag, akár élettani­ig veszszük is, valóban okszerű s erről a gyakorlat leírá­sának során még jobban is meg fogunk győződni, mert meglátjuk a mezőgazdasággal való szerves kapcsolatot s a gyökeres felújításnak veszteség nélkül járó lehe­tőségét. A sarkalatos elv, mely ebekből szükségképen követke­zik, egyfelől az, bogy az ősi vétség természetével bíró tava-Herman O Halgazdaság J

Next

/
Oldalképek
Tartalom