Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
I. Bevezető rész
28 BEVEZETŐ RÉSZ. átmegy ugyan a földműveléshez, de a tó szélei, noha szűkebb területen, de azért ívásra még alkalmatosak maradnak, s innen van az, hogy a tavakban a halszűke nem üti meg a folyóbelinek mértékét; már azért sem, 4. Egy tó átmetszete ; M. meder ; v. rendes vizszín ; R. ősi áradás színvonala ; a. a halak ívóhelye ; r az áradás színe lecsapolás, vagy vízszín leszállítás után. mert a leszállítás a tó egyéb viszonyain mélyrevágó változást nem tehet, lévén a tó vize álló. okszerűség alapja. Evvel, vázlatosan bár, de el van mondva mindaz, a mi elvi fontosságú s arra való, hogy a DuBics-féle rendszer elemeit értelmesen kifejthessük. D ubics Tamás rendszere nem egyéb, mint a haltermő ősi rétségnek gazdasági keretbe való foglalása; s evvel az is meg van nyerve, hogy valahol csak kellő mennyiségű vizet és alkalmatos, elárasztható területet talál, —tehát egy szerény vízér segítségével is, — megteremtheti a haltermő rétséget, melyet a természetben csak a folyók — s részben a tavak —- saját árterükön teremtettek meg. Evvel meg van nyerve az, hogy oly vidékeken is, a hol rendes természeti viszonyok között a hal gazdasági tekintetben számba sem jöhetne, Dubics rendszere jövedelmes tógazdaságot teremthet; nemcsak, hanem ezt szerves kapcsolatba hozhatja a
