Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

I. Bevezető rész

2Ó

BEVEZETŐ RÉSZ.

minthogy átmelegedése lehetetlen, a hal hasítása is szükségképen meddő.

Ebben rejlik az országosan érezhető halszűkének nagyon is természetes oka.

A\ élettani tanulság alkalmazása. Evvel úgy a régi halbőségnek, valamint a mai halszűkének elvi alapját tisztába hoztuk s ha ezt szem előtt tartjuk, meg bírjuk fejteni mindazokat a jelenségeket is, a melyek a természetes következmények sorába tartoznak.

Lássuk a legfontosabbakat, mert ezek a kifejtett alapelvek megvilágítására igen alkalmatosak.

Azt mondják, hogy hiszen a szabályozás nem terjed ki minden folyóra s a halszűke mégis az ősi állapotban maradottakra is kiterjed; sőt a szabályozott folyóknak is van elég részök, a mely érintetlen s a melyen a víz kiáradhat, a hol tehát a hal átmelegített vízben hasíthat is. Ez valóban úgy is van.

De mihelyt megkülönböztetjük a folyó és mellékfolyó természetét, nyomban be kell látnunk, hogy a mellékfolyó a főfolyótói függ a halállomány tekintetében is s ha emebben beáll a halszűke, ez nyomban megérzik amabban is; hozzá kell tennünk még, hogy a mellékfolyó mindig kisebb, folyása sebesebb, vize frisebb a főfolyóénál; megannyi körülmény, mely nem kedvez a hal tömeges hasításának; az áradás lefolyásának gyorsabb voltáról nem is szólva. A mi pedig az anyafolyók szabályozatlan részét illeti, ezek csak akkor látszanak fontosaknak, ha helyi szempontból veszszük; de ez a fontosság nyomban elenyészik, mihelyt a folyó összes viszonyaival állítjuk szembe. A dolog t. i.