Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

Beköszöntő

BEKÖSZÖNTŐ.

9

nyira, hogy már Közép-Európa halaspiaczai is mind nagyobb és nagyobb mértékben megérzik.

Az okszerű tógazdaságnak ez a neme eredetileg csupán a tő-pontyra — Cyprinus Carpio L. — volt alapítva, melynek természetes tulajdonságai mindenképen meg is felelnek, úgy szaporaság, mint életszívósság s minden egyéb érték tekintetében is; de újabb időben a fogas süllő — Lucioperca Sandra Cuv. — is, noha ragadozó hal, belévonatott, még pedig eredménnyel s mindinkább kitűnik, hogy minden halfaj, mely a víz és a hely fekvése tekintetében nem éppen kényes, a DuBics-féle rendszer szerint a maga szintáján sikerrel tenyészthető; a mint ez ki is fog tűnni.

Már a mondottakból is láthatjuk, hogy a két főhal találkozik a magyar viszonyokkal is, mert nálunk úgy a tő-pontynak, mint a fogas-süllőnek mindenkor megvolt a maga elsőrendű jelentősége; s hogy a Dubicsféle tógazdaság mennyire egyezik mezőgazdasági rendszerünk természetes sajátosságával, ez e könyvben, mint hiszem, kétségtelenül ki fog tűnni.

Azok, a miket eddig mondottam, könnyen úgy is magyarázhatók, mintha én a nemes haltól minden gazdasági értéket eltagadnék, mesterséges tenyésztését kiküszöbölendőnek tartanám. Már pedig nem úgy gondolkozom.

A nemes halnak a maga helyén és illő körülmények között mindenkor megvolt és meglesz a maga jelentősége s ennek jgy kell lenni jövőben, itt magyar földön is. Ott, a hol a helyi viszonyok akként alakulnak, hogy