Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
Beköszöntő
BEKÖSZÖNTŐ. tőség határát át akarja lépni, vagy a hanyatlás akkora, hogy a közélet igazán megérzi. A magyar halászat tekintetében az utóbbi áll s tagadhatatlan, hogy a közfigyelem mind érezhetőbben a halas gazdaság felé is fordul; ezt a fordulatot pedig fel kell használnunk. A kérdés immáron az, hogy milyen irányban haladjunk ? A mesterséges haltenyésztés nemzetgazdasági szempontból véve — szerintem — szükségképen a második sorba tartozik, még pedig több oknál fogva. Először is, mert tárgya leginkább csak a nemes ragadozó hal lehet, mely csak bizonyos természetű helyeken tenyészik, a mely helyek a területi kisebbséget alkotják. Másodszor, mert a nemes ragadozó halnak mesterséges úton való tömeges és tiszta tenyésztése mindig a mesterséges tápláláshoz is kötve van, a mi a hal árára lényeges hatással van s nem engedi meg, hogy a hal köztáplálékká váljék; a mire pedig törekednünk kell. Harmadszor, mert a mesterséges haltenyésztés kezelés szerint rendkívül szövevényes művelet, a melynek végrehajtására, folytonos gyakorlására csak kevés ember alkalmatos és még kevesebb hajlandó. Negyedszer, mert a magyar gazdasági rendszer sajátos természetével szerves kapcsolatba nem is hozható; már helvi jelleménél fogva sem. Végre pedig, mert mostani formájában — a mint ez a maga helyén ki fog tűnni — túl is van hajtva, alapjában a legtöbb esetben és szükségképen meddő s épen ezért visszariasztó is.