Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
VI. A fogas süllő tenyésztése
A FOGAS SÜLLŐ TENYÉSZTÉSE. I?2 A fogas süllő táplálásáról. A növendék-tavon túl, igen természetes, gondoskodnunk kell az innen kikerülő ivadék további táplálásáról, kitűzvén azt a czélt, hogy három éves korban az eladásra alkalmatos i—2 kilogrammos fogas süllőkkel jelenhessünk meg a piaczon. Erre két mód van, ú. m. : a) Vagy nagyobb arányokban folytatjuk az ágyásos tavak berendezését, úgy intézvén a dolgot, hogv a fogas süllő-ivadék átbocsátás révén (v. ö. 60. 1.) mindig új, tápláló hallal már benépesített tóba jusson. b) Vagy külön rendezünk be a tápláló halakra való tenyésztést s ebből bocsátunk elegendőt a fogas süllő tavakba. Ha az a törekvésünk, hogy a fogas süllő tenyésztését szakadatlan sorban folytassuk, t. i. minden évben ivadékot teremtve, az első három éven túl évenként lehalásszunk, akkor legalább is négy tóra van szükségünk, t. i. az ívó vagy hasító, a növendék, a nyújtó és lehalászó tóra; az utóbbi három ágyásos. Ha ellenben azt akarjuk, hogy az egyik ivadékot előbb egészen kineveljük s csak azután fogjunk ismét új hasításba, akkor három tóval is bőven beérjük; a lehalászó elmarad; ekkor pedig nem szükséges, hogy a nyújtó tó is ágyásos legyen, hanem kiteremthetjük a táplálékot egy kis párjas tnnyésztés során is. Ez különben nem elvi különbség, mert a fogas süllő tenyésztését egyáltalában is párjas gazdaságra alapíthatjuk, akként, hogy csak a növendék-tavat látjuk el ágyásokkal, a hal további fejlődését pedig a párjasan
