Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
IV. A tő ponty táplálkozásáról
a FoRozaToS duzzasztás élettani jelentősege. töO A fokozatos du^asTjtás élettani jelentősége. A természetes alapokon nyugvó, tehát a mesterséges etetést kizáró rendszernek ezek a főforrásai s ha ezeket élettani szempontból bíráljuk, reájövünk a fokozatos duzzasztás fontosságára is, mely a tiszta tógazdaságban, de különösen a váltógazdaságban elvi jelentőségű, még pedig kétféle irányban az. Igen természetes, hogy ha tavaszkor a tavak egész területét egyszerre árasztjuk el, a táplálék fejlődése is az egész területen egyszerre indul meg; de a hal, alapjában véve korlátolt számánál fogva, nem bírja a táplálék egész tömegét felhasználni s ennélfogva annak nagy része tulajdonképen elesik a felhasználástól. Ebben rejlik a fokozatos felduzzasztásnak legfőbb megokolása és gyakorlati haszna. A duzzasztás tehát előbb csak az árkolásokat töltse meg s ekkor beeresztjük a halat; négy-öt nap múlva annyira emeljük a víz színét, hogy a tófenék egyharmadát lepje el, ekkor a hal a friss áradás mélyebb helyeire fog tódulni s így tovább. A tiszta, valamint a váltógazdaságban a fokozatos duzzasztás különösen akkor fontos, a mikor tarlóra, tehát hosszabb időn* át mívelés alatt állott területre duzzasztjuk a vizet, mert a mívelés ideje alatt a bogárság számos álczája, sok giliszta s egyéb kiváló haltáplálék a föld alá telepedett és igen természetes, hogy a midőn a terület víz alá kerül, menekülni iparkodik, azaz: kibúvik a föld alól. Ha fokozatosan duzzasztjuk a vizet, ez a menekülés csak kis helyen foly s nyomban ott terem a hal, hogy a menekülőt befalja; ezt
