Szathmáry László: A gyufa története a XIX-ik század végéig. A zajtalanul gyúló foszforosgyufa feltalálójának Irinyi Jánosnak emlékére - Kis Akadémia könyvtára 17. (Budapest, 1935)
Előszó
ELŐSZÓ. 1936-ban lesz 100 éve annak, hogy Irinyi János felfedezte a zajtalanul gyúló foszforosgyufát. Ez előtt a centenárium előtt nem mehetünk el közömbösen. Mint művelt embereknek, ismernünk kell a gyufa történetét és ebben nekünk magyaroknak, különösen Irinyi János-nak szerepét és érdemét. El kell oszlatni a kétséget és sajnos a rágalmat is, amellyel e kiváló kémikusunk nevét elidegeníteni szerették volna, annál is inkább, mert nálunk is akadtak, akik az elidegenítést, a tények helytelen mérlegelésével magukévá tették. Ez a célja ennek a monográfiának. A monográfiának megírásánál felhasználtam a rendelkezésemre álló szakirodalmat, amelyre mindenhol utalok is, de munkám főértékét az új, eddig ismeretlen levéltári adatok képezik. Ez alkalommal nem mulasztom el, hogy kedves, segítő társaimnak támogatásukért hálás köszönetét ne mondjak. Ezzel tartozom elsősorban dr. Max Speter-nek (‘Berlin) a kémia-történelem kiváló kutatójának, aki több külföldi adatot bocsátott rendelkezésemre, továbbá dr. B ö r j e B r ilio th-nak (Stockholm), a „The Swedish-International Press Bureau“ igazgatójának és neves kémikusnak, aki a svédgyufa történetére vonatkozólag adott felvilágosítást és képanyagot. Be megköszönöm kedves barátom, Er ny e y József nemzeti múzeumi főigazgató figyelmét is, aki a kutatás alatt sokszor volt segítségemre. Hogy a monográfia megjelenhetett, azt a „Magyar Gyógyszerésztudományi Társulat“ vezetőségének, továbbá kedves barátomnak, Barth a István kormányfőtanácsosnak köszönöm. 1935 szeptember hó. DR. SZATHMÁRY LÁSZLÓ,