Szathmáry László: A gyufa története a XIX-ik század végéig. A zajtalanul gyúló foszforosgyufa feltalálójának Irinyi Jánosnak emlékére - Kis Akadémia könyvtára 17. (Budapest, 1935)
IV. A foszforosgyufa
39 Viszont J. Kunokéi „Lumen constans“ nevet adományozta neki, de végérvényesen a „phosphoros“ maradt rajta. Első közlemény afoszforról 1677-ben jelent meg G.W.Leibnitztől a párizsi „Journal des Savants“-ban, aki azt az előadást írta le, amelyet J.D.Krafft tartott Johann Friedrich hannoveri herceg udvarában és aki a brandenburgi választófejedelmet rávette, hogy H. Brand-ot udvarába fogadja és foszforkészítéssel bízza meg.1 A foszfort H. Brand a vizeletből készítette. Módszere meglehetősen egyszerű volt. Nagyobb mennyiségű vizeletet homokkal befőzőtt s a maradékot retortában hevítette. A vizeletben levő karbamid és egyéb szervesanyagok a hevítés folytán elszenesedtek s ez a szén redukálta a foszforsavsókat. A foszfor gőz alakjában átdesztillálódott. Ezzel a módszerrel dolgozott J. Kunokéi, J. D. Krafft és R. Boyle. Ez utóbbi nemcsak a vizeletet, hanem az ürüléket is felhasználta, amint azt Dr. M. Speter megállapította. De vizeletből indultak ki G. Neumann 1725-ben, J. F. Henckel 1734-ben, továbbá A. S. Marggraf is, aki azonban új, ha tudományosan nem is indokolható eljárást dolgozott ki. Ő vasedényben megolvasztott ólmot, amelyhez folytonos kavarás mellett, kanalanként, konyhasót kevert. Az ólom lassan sárga porrá alakult, amelyet szétdörzsölés után forró vízben kimosott és megszárított. E por egy fontjához egy font szalmiáksót, egy font káliumkarbonátot kevert, amelyre négy ujjnyi magasságban romlott vizeletet öntött és melegített. Ezt annyiszor ismételte, ahányszor a vizelet elpárolgott. Végül beszárította. Ezután retortában hevítette. Előbb más anyag desztillálódott át, utóbb izzításkor a foszfor is, amelyet víz alá vezetett.2 A vizeletből kevés foszfor készíthető, mert a vizelet sem tartalmaz sokat. Kevés embernek volt tehát foszfora, s akinek volt, az rendszerint pénzért mutogatta. Carl Wilhelm Scheele42.—1786) és Johann Gottlieb Gähn (1745—1818), akiket egymáshoz őszinte barátság fűzött, 1769-1 Ulmann: Encyklopädie d tech. Chem. — W. Jettel: Chem.Zeit. 16.919.(1892). — L. Franck: Chem.Zeit. 22.2401. (1898).— 2 Miscellanea berolinensia 1730. III. 249. — Mémoires de l’accademie de Berlin 1746. 289.
