Szathmáry László: A gyufa története a XIX-ik század végéig. A zajtalanul gyúló foszforosgyufa feltalálójának Irinyi Jánosnak emlékére - Kis Akadémia könyvtára 17. (Budapest, 1935)
II. A kéngyertya, kénfonal
23 kevertek. Ez a gondolat P. Pajot-Laforet-tői ered. A mártógyufa nem volt hosszú életű. 30—40 évi fennmaradás után véglegesen eltűnt. Nálunk Zaretzky József készítette 1837-ben, de azután ő is áttért a dörzsgyufa gyártásra. II. A KÉNGYERTYA, KÉNFONAL. Amíg mártógyufa és dörzsgyufa nem volt, addig főként acéllal, kovával, kovanddal, tapló jelenlétében csiholtak tüzet. Erős ütéssel szikrát vertek s iparkodtak azt a jól megpuhított és salétrommal jól kifőzött taplón parázzsá éleszteni. Mikor a parázs élénkebben izzott kéngyertyát tartottak fölé, amire ez meggyulladt és lángralobbant. A tüzet azután e kéngyertyával készítették. Külön gyárak voltak, amelyek kénfonalat és kéngyertyát gyártottak. Nálunk is volt ilyen gyár. Ezt a gyárat Mayer Ferenc bécsi származású kereskedő alapította 1820-as években.1 Mayer F. 1824-ben még privilégiumot is kért. Nagyon érdekesek az okok, amelyeket kérvényében felsorakoztat. Kérte a privilégiumot azért, mert Magyarországon ilyen gyár még nincs, s mert e cikket ő mindenkinél szebben és jobban állítja elő, amit mintákkal igazolt. De kérte továbbá azért is, mert a nyersanyagok Magyarországon mind megtalálhatók és ő számít arra, hogy e cikkből Németországban is sokat elhelyezhet, amiből a kincstárnak és a munkásoknak egyaránt hasznuk lesz. Egyébként ő a „kereskedelmi tudományok“-kal 27 év óta foglalkozik és 13 év óta polgára a fővárosnak. A helytartótanács engedélyezte is, de kikötötte, hogy arzént ne tartalmazzon. Mayer Ferenc szerint 1820-ban Magyarországon kéngyertyagyártás nem volt. Lehetséges, hogy állítása megfelelt a valóságnak, de bizonyos, hogy sokan készítették és árusították őket. Ezt igazolják nyelvemlékeink. Molnár Albert: „Dictionarium Ungarico-Latinum“ című munkájában, amely 1604-ben jelent meg Nürenbergben, ott van a „filum sulphuratum“ a kénfonal. 1 Országos levéltár. Reg. Com. 1825. F. 18. p- 16. 17. 10.
