Szathmáry László: A gyufa története a XIX-ik század végéig. A zajtalanul gyúló foszforosgyufa feltalálójának Irinyi Jánosnak emlékére - Kis Akadémia könyvtára 17. (Budapest, 1935)
I. A mártógyufa
13 laboratóriumi szerencsétlenség (dr. Wurzer, Bonn), sokak kedvét elvette a káliumkloráttal való további kísérletezéstől. 1789-ben Bertrand Pelletier (1761—1797) francia gyógyszerész, aki fél szemét vesztette egy szerencsétlenül végződött kísérlet közben, vette észre, hogy a káliumklorát egyes szerves anyagok porával olyan keveréket ad, amely tömény kénsavval lecseppentve lángra lobban.1 B. Pelletier megfigyelése már magában hordta a mártógyufa készítésének gondolatát. Valóban 1805-ben megjelent az első mártógyufa, amelyet egy francia napilap a „Journal de l’Empire“, 20 vendémiaire an XIV, (1805 október 12.) a következőleg hozott nyilvánosságra: „Egy fiatal kémikus üj gyújtót fedezett fel, amelyet „briquet oxygéne“-nek nevezett el; ez épp oly kényelmes, mint hasznos: és különbözik a „briquet phosphorique“-tól és azoktól, amelyeket a mai napig felfedeztek s amely egyáltalán nem veszélyes és semmi kellemetlen szagot sem ad. Ez a gyújtó nagy szolgálatot tesz az utazóknak, a tengerészeknek és azoknak a személyeknek, akik irodában dolgoznak. Ára 2 Fr., 3 Fr. és 3 Fr. 50 c., nagyság szerint. A raktár Boisseau illatszerésznél van, a rue neuve des Petits-Champs-on“. 1806 február 7-én ugyanez a lap azt is bejelentette, hogy ki a felfedező, a következő szavakkal: „J. L. C. inventeur des briquets oxygénes.“ A kezdőbetűk mutatják, hogy a felfedező J. L. Chancel volt, L. J. Thénard (1777—1857) asszisztense. A doboz, amelybe a gyújtókat helyezték, kettős rekeszű volt és keményfából készült. A doboz egyik rekeszében kis, üvegdugóval lezárható, kénsavval megtöltött üveg állt, a másikban pedig gyuló fejű gyufák. Ha a gyújtókat kénsavba mártották, lángra lobbant. A gyujtópép összetételéről azonban nem adtak közlést. DeC. W.Juch és J.C. Dries sen- megelemezték s megállapították, hogy főalkotórészük káliumklorát. Csakhamar kiderült készítési módja is. Eszerint összekeverendő 30 s. r. káliumklorát és 10 s. r. kénvirág, kellő mennyiségű lycopodium-porral és arabgummi-oldattal, 1 Ullmann : Encyklopädie d. tech. Chem. — 2 Maandschrift tot Nut van hét Algemen Nr. 12.
