Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
IV. A szocialista műszeripar alapjainak lerakása 1950-1963
határozták a házi szabványosítás keretében az új típusok főbb jellemzőit. A szabványosítással jelentős eredményeket értek el a mérők tipizálásában, amivel kedvezőbbé váltak a termelési eredmények. Az Árammérőgyár műszaki gárdája kivette részét a szakmai szabványosításból is. Rögzítették az NEg, HN5, HN4 mérők fő jellemző tulajdonságait és bekapcsolódtak a nemzetközi szabványosításba. 1955-ben nemzetközi kongresszust rendeztek. Az Árammérőgyár fejlesztési tevékenységére kedvezően hatott az áramszolgáltató vállalatokkal kialakult jó kapcsolat. A tőlük kapott információk alapján határozták el 1962-ben az alumínium-számdobok alkalmazását. Ezzel az egyfázisú mérők óraművének könnyebb átváltását érték el. A közel-keleti és afrikai országokba irányuló export miatt kezdtek foglalkozni a mérők hőfokfüggésének megjavításával. A háromfázisú mérők termelésének felfutása tette nélkülözhetetlenné a mérők gyors-hitelesítésének kidolgozását. A szép sikereket a gyártmányfejlesztésnek viszonylag csekély számú kollektívája érte el. 1963-ban már 56 fő dolgozott a fejlesztésen a kezdeti 18 fővel szemben. A másfél évtized alatt bemutatott 50 prototípus közül 45 üzemszerű gyártása megvalósult. A gyártmányok hosszú átfutási ideje miatt azonban a vállalat olykor a kedvező exportlehetőségekről kénytelen volt lemondani. A konstrukciós tevékenységet rövidebb időre visszavetette a régi szakemberek nyugdíjba menetele. A fiatal mérnökök 50-es évekbeli nagy hiányán számbeli növekedésük ugyan segített, de a szakmai tapasztalatok megszerzése hosszabb időbe telt. A tanulópénzt meg kellett fizetni, azaz, hogy több időt kellett áldozni az új gyártmányok termelésbe vételére. A TECHNOLÓGIAI MUNKA Az új Árammérőgyár gyártásfejlesztésének lépést kellett tartania a gyártmányfejlesztéssel. Meg kellett teremtenie a gazdaságos gyártás feltételeit. Ez nem kis erőpróba elé állította a vállalatot. A technológiai ismeretek csak a régi szakemberek emlékezetében éltek. A gyártási dokumentációt az államosításig írásban nem rögzítették, bár rajzok addig is készültek. A nagyüzemi gyártásban a régi Ganzosok szereztek ugyan ismereteket, de a sokszorosára bővült termelés újabb és újabb gondokat vetett fel. A technológiának ezért feltétlenül meg kellett oldania a munkafolyamatok tervezését a termelékenység növelésére, a nehéz fizikai munka csökkentésére. A gyártásfejlesztési tevékenység az első 5 éves terv elején a gyártás gépesítésére irányult. Előtérbe került a célgépesítés is a tömegtermelési módszerek bevezetésére. A gyártásfejlesztés alapját az 1952-ben lefektetett műszaki intézkedések üzemi ügyviteli rendje képezte. Fél- és teljes automata célgépeket készítettek saját konstrukcióban és ezzel jelentős megtakarításokat értek el. Gyártási tapasztalatcserén megfordultak az NDK-ban is. A gyártásfejlesztési tevékenységet támogatta az újítómozgalom, mely az egész országra kiterjedt. A mozgalom elsősorban a helyi adottságok minél célszerűbb kiaknázására, az önköltség csökkentésére, az import nyersanyagok - lehetőség szerint - kiküszöbölésére, az anyagtakarékosságra irányult. Az újítómozgalom 93
