Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)

IV. A szocialista műszeripar alapjainak lerakása 1950-1963

ben, épült fel, biztosítva a 3 összevont számlálógyár gépparkjának elhelyezését, az elavult gépek felfrissítését.

Az átköltözés sok gonddal járt, de Vojcik János igazgató a „vasember” megoldotta a feladatot. Először az alkatrészgyártás települt ki. így fordulhatott elő, hogy a még Villám utcában szerelt mérőkhöz szükséges alkatrészeket Gödöllőről szállították. Az alkatrészgyártás után Gödöllőre került a szerelés, majd a hitelesítés, és a végátvételi MEO. A kétemeletes új gyárat 1950 szeptemberében avatták fel. A földszinten helyezkedett el a gép-, sajtoló- és szerszámműhely, az első emeleten a szerelés, a másodikon a készre szerelés és hitelesítés.

A vállalat régi dolgozói, akik követték a gyárat, lakást kaptak. A szakmunkásgárda nem veszett el. A gyár megjelenése Gödöllőn nagy lökést adott a helyi társadalmi szerkezet átalakításához. A régi koronauradalom cselédei megtanulták a nagyüzemi termelés fortélyait, gondolkodásmódjukban, életvitelükben munkásokká váltak. Az uj munkalehetőség küzdelmes tanulóéveket hozott, de a növekvő termelési eredmények a kollektíva jó munkáját tükrözték. A gyár műszaki gárdájának közösségi szelleme szintén dicséretes volt. Mindenki tudta: a háború miatt a Ganz elmaradt a fogyasztásmérők fejlesztésében. Ugyanakkor feltűnt Vccsei Géza és Mondl Ferenc tehetsége.

A Ganz számlálógyár gépi berendezései az eltelt negyedszázad alatt jelentős részben elhasználódtak. Az ország felszabadulása után beszerzett svájci gépekkel a termelőberendezéseknek csak kis részét újították fel. A Hajós és Szántó, illetve Agrolux cégek gépparkja azonban részben korszerű volt. A „Ganz-vonalat” inkább a számlálógyártásban szerzett tapasztalatok tették értékessé. Ezek az adottságok az uj vállalati környezetben harmonikusan kiegészítették egymást. Miközben szovjet exportra gyártották a szériaérett ,,Bdf” számlálókat és az összevont cégek egyéb gyártmányait, addig a Vecsei-Mondl kettős nekifogott az új egyfázisú fogyasztásmérő kikísérletezésének, hogy a műszaki fejlődésben keletkezett lemaradást behozza. A mérő kísérleteit még a Villám utcában kezdték meg. Mielőtt azonban a fejlesztés kérdéseivel foglalkoznánk, tekintsük át az állóeszközök gyarapodását.

A GÉPPARK

Az első 5 éves terv első új gyára mintegy 20 millió forintos költséggel létesült és a KGM Műszeripari Igazgatósága legnagyobb vállalata lett. Az új gyár 6000 O-ön terült el. A beépített területből a sajtoló műhelyre 1200 mr, a kis gépműhelyre 450 m-, a festőműhelyre 600 m2, a szerelőre 1200 m2, a próbateremre 1200 m2, TMK-ra 2500 m2, a szerszámműhelyre 3400 m2, az 1953-ban létesített asztalos műhelyre 1370 m2, az egyéb műhelyekre 2700 m2 és az irodákra 700 m2 jutott. A 20,56 millió Ft-os összberuházásból 17,2 millió Ft-ot az építkezések tettek ki. Ezt követően már csak kisebb területbővítések történtek. (Fagyapotszárító és bitumencső raktár, benzin- és savtároló, garázs stb. építése.)

A gyárépítés tekintélyes költségei miatt az első 5 éves tervben a termelő jellegű, termelékenységet növelő gépi beruházásokra kevésbé futotta. 1950-ben a gyárépület értékének mintegy felét (13 millió Ft) alkotta a gépi berendezés.

88