Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
IV. A szocialista műszeripar alapjainak lerakása 1950-1963
már 1,2%-ot. Gépipari viszonylatban ez az arány 1950 és i960 között 2° Q-ról 5,4%-ra emelkedett. A műszeriparban a foglalkoztatottak száma 1,5%-ról 2,4%-ra, illetve 5-°/oról 8,5%-ra növekedett a szocialista ipar ill. a gépipar egészéhez viszonyítva. Nőtt a műszeripar hozzájárulásának mértéke a nemzeti jövedelemhez (netto termelési érték). Az egész ipar relációjában ennek értéke megháromszorozódott (0,5%-ról i,6° irta), a gépiparéban pedig több, mint kétszeresére emelkedett (3,5%-ról 7,4%-ra). Javult a műszeripari export aránya. 1951- ben az export az értékesített műszereknek mindössze 27,4° ()-át alkotta, míg 1956-ban már 51,9%-át. A hazai műszeripar évi I7°q-os átlagos termelésnövekedése 1950-1970 között messze maga mögött hagyta a 8,9%-os ipari és io,4n0-os gépipari fejlődést és a szocialista népgazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatává vált. Fejlődése ütemét csak Franciaország és az NSZK előzte meg gépipari viszonylatban. Közrejátszott a viharos fejlődésben az is, hogy a fejlődés igen alacsony szintről indult el. Az ipari fejlesztésben kiemelt műszergyártás mégsem nyújtotta teljesen a vártakat, mert elmaradt pl. a fémtömegcikkipar hasonló fejlesztése. Kiderült, hogy a villamos műszerek választéka még mindig nem megfelelő. Hiány mutatkozott univerzális, prcc. Deprez-rendszerű laboratóriumi műszerekben, elektrosztatikus voltmérőkben, fénymutatós wattmérőkben, bányászati célokra alkalmas mérőhidakban. Az 1960-as évek elejére így szükségessé vált a műszaki-technológiai színvonal javítása a vállalatok elavult termékstruktúrája miatt, mert a műszereket a felfejlesztett iparágak már nem használhatták. Az 1961-ben gyártott műszerek 43,4%-ának az életkora 11 éven felül volt, míg az átlagos elavulási időtartam 3 -5 évet tett ki. A vállalatok inkább a meglévő gyártmányok választékát bővítették, semmint új típusokat konstruáltak. A világpiacon tapasztalható miniatürizálási tendencia Magyarországon alig jelentkezett. Nem készültek fel időben az automatikai, telemechanikai, szabályozó rendszerek stb. gyártására. Az évente gyártott 3-4000 gyártmányféleség fejlesztése nagy gondot jelentett. A teljes gyártmánycsere több mint 15 évet igényelt. A tennivalók sürgősek voltak. A megoldást az 1961-ben induló második 5 éves terv hozta meg, melynek célkitűzései, a rekonstrukciós jelleg fenntartása mellett, a műszaki színvonal emelésére, a termelékenység növelésére és a korszerű technológia megvalósítására irányultak. Alapvető követelmény lett a műszerek univerzális alkalmazhatósága, a nagyfokú szabványosítás, a gazdaságos sorozatgyártás kiszélesítése. A komplexebb fejlesztési szemlélet megmutatkozott az üzemi mérési, irányítási, szabályozási technika tökéletesítésében és az elektronika szélesebb alkalmazásában. A célok valóra váltásához 1961-1965 között a műszeriparban 994 millió Ft nagyságrendű beruházást hajtottak végre. E rövid kitekintés után vizsgáljuk meg közelebbről vállalataink sorsát az államosításoktól a nagyvállalati szervezet megteremtéséig.
