Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
II. A hazai műszergyártás fejlődésének jellemző jegyei a két világháború között 1920-1944
A MÉRŐMÜSZERGYÁRTÁS FELLENDÜLÉSE A MARX-MÉRE1 CÉGNÉL 1920-1944 Az I. világháború utáni években a Marx és Mérei cég új alapokra helyezte termelését. Az elektrifikálás jelentőségének felismerésével 1918-ban bevezették az elektromos mérőműszerek gyártását. A vállalkozás vegyeskereskedés jellege továbbra sem szűnt meg. Mindent gyártottak, olykor kiváló minőségben, amit jeleztek az elismerések. 1935-ben már 20 aranyérem tulajdonosa volt a vállalat. Az 1920-as évektől a kinotechnikai gyártmányok arattak sikereket (epidiaszkópok, diapozitívek, mozgóképes vetítőgépek). A 30-as években gyártottak az idegen nyelvű hangosfilmekhez magyar feliratnvomó gépeket (Filmatip.). Külföldi licenszek alapján színpadi világítóberendezéseket, reflektorokat készítettek. Az első felhő- és hullámvetítőket a Nemzeti Színházban szerelték fel. Az 1920-as évek második felében a vállalatnál 9 osztály működött. Ekkor alakították át a régi földszintes udvari istállót egyemeletes üzemegységgé, ahol az elektromos mérőműszereket, textilanyagvizsgáló készülékeket (fonalszakítókat, sodratszámlálókat) gyártottak. Az ún. precíziós műszerüzemben található első osztályon foglalkoztak a kémiai, fizikai, kísérleti előadásoknál használt műszerek, a mechanika, aeromechanika, hang-, hő- és elektromosságtan körébe tartozó műszerek és eszközök előállításával. Gyártottak kísérleti célokra szolgáló elektromos kapcsolótáblákat, vetítőgépeket, elektromos mérőműszereket, hordozható és kapcsolótábla kivitelben, elektromágneses, Deprez, elektrodinamikus és hődrót szerkezettel. A második osztályon állították elő a mono-, vacuum- és pyrométereket (elektromosokat is) továbbá a hőmérőket. A harmadik osztály feladatát a mérnöki műszerek (teodolitok, egyetemes lejtmérők, szintező műszerek, mérőasztalok, kitűző rudak stb.), pszichológiai, fiziológiai és képességvizsgáló műszerek gyártása képezte. A vállalat műszergyártó részlegein kívül kiszolgáló egységek is működtek: a lakatos, az asztalos, az üvegtechnikai, a gravírozó- és osztó, a lakkozó és a preparátumkészítő osztályok. Bár a Marx és Mérei cég 0,5 osztálypontosságú műszerei jó hírnévnek örvendtek, nem vették fel a versenyt az EIC termékeivel, de az EKA műszaki színvonalát meghaladták. A fejlődés lehetőségei mégis korlátozottak voltak a pénztőke és nagyobb üzletkör hiányában. Döntő fordulatot, bár ez akkor még korántsem volt nyilvánvaló, az 1925-ös év hozott. Az 1900-tól gyártott mutatós hőtechnikai és az 1918-tól termelt villamos mérőműszerek fejlesztési eredményeire figyelve - amint a tulajdonosok 1942-ben írták a HM-hez - ,,a m. kir. Légügyi Hivatal felszólítására 1925-ben kezdtük el, ugyancsak elsőül a repülőműszerek gyártását és 10 év alatt 1935-ig olyan mértékben fejlesztettük, hogy ez évtől kezdve a külföldi behozatal teljesen feleslegessé vált”. Az eredményeket méltányolva engedélyezte már 1938-tól (!) az Iparügyi Minisztérium az „Első Magyar Repülőműszergyár” megjelölést. A Cégbíróság azonban csak 1943. január 5-én ismerte el hivatalosan az Első Magyar Repülőgyár elnevezést. A vállalat igen rosszul fizette képzett munkásait. Az elérhető maximális profitot az alacsony munkabérekkel fokozták. Nem véletlenül foglalkoztattak nagy62
