Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)

V. A villamos műszergyártás hazai bázisának megteremtése, a Ganz Műszer Művek nemzetközi hírnevének megalapozása 1964-1973

mennyire maradtak el vagy előzték meg a vállalati átlagot. 1973. március 1 -tői az MSZMP KB 1972 novemberi határozatára átlagosan 8%-kal emelték a GMM- ben is az ipari munkások és művezetők bérét. Az 1973. január 24-i minisztertanácsi határozat alapján a szakmunkásoknak 8%, a betanított és segédmunkásoknak 4%, a termelésirányítóknak 8° 0 bérfejlesztést kellett biztosítani, ami a GMM-nél éves szinten 5,22%-ot tett ki. A vállalat ezenkívül - saját fejlesztésből - további 4%-os béremelést biztosított, amelyből i%-ot a differenciálásra fordítottak. A nőket, a több műszakban dolgozókat, a forgácsolókat, a gép- és szerszámlakatosokat kiemelték. A negyedik 5 éves tervben így pl. az ÁMGY-ben 1973-ig 29,4%-kal nőtt a bérszínvonal. A munkás átlagkeresetek 31,6%-kal, az alkalmazottaké 29,4%-kal nőtt. Tervezik azonban a betanított és teljesítménybéres nők kereseteinek jelentősebb növelését, hogy azok elérjék a környező üzemek szintjét.

Vállalati szinten a munkások bére 1973-ban 10,5'%-kal, az alkalmazottaké 5,8%-kal nőtt. Az 1974. évi bérfejlesztéseknél a rosszabb körülmények között és a hiányszakmákban dolgozókat részesítették előnyben, amihez bérpreferenciát is szereztek. A vszt és a vállalatvezetés elfogadta, hogy a kooperációs ágazatokban dolgozóknak műhelypótlékot folyósítanak, mert tevékenységük mindhárom gyárra kihat. 1974-ben az EKM és a KMG Y 3,6%, az ÁMGY pedig 4,3% bérszínvonalemelésben részesült a műhelypótlékokkal.

A GMM több éven át finomította anyagi érdekeltségi rendszerét. Az 1967. évi nyereséget pl. még „egyenlően” osztották fel a gyárak nagyságrendjének megfelelően. Az aránytalanság kiküszöbölésére később az új felosztási alap a gyárak béralapja lett. Az egyensúly időről időre megbomlik, amit helyre kell állítani. A jövedelemarányosítás nem az abszolút bérekben való egyenlőséget jelenti. Ezt az eltérő szakmai összetétel kizárja. A beállási szintekben hozzák létre az azonos arányokat, amit számítógéppel ellenőriznek. A kialakított érdekeltségi rendszer lényege az alapbérek és szociális juttatások gyárak közötti arányossága. Különbségek a „mozgó” bérekben, a prémiumokban, az évvégi részesedésekben képződnek.

Az 1969. november 20-i kormányhatározat megváltoztatta a fix és mozgóbérek 1967-től érvényes elosztási rendszerét. Megszűnt a kategorizálás és a csoportmaximumok előírása. Az évvégi részesedés keresetarányos lett és függ a szolgálati időtől, amelyet rögzít a kollektív szerződés. A vezetők prémiumátalányát alapbéresítették. A munkások keresete ezentúl még veszteség esetén sem csökkenhet, míg a nyereségprémiumban részesülőké max. 15%-kal csökkenthető. A részesedési alapból kifizethető juttatások az éves bértömeg 25%-át tehetik ki legfeljebb. A GMM dolgozóinak kifizetett ún. „mozgó” jövedelem 1964-1971. évek között 64%-kal emelkedett; 1 főre azonban csak 20,1%-os növekedés jutott a létszámnövekedés miatt (az ÁMGY-ben és KMGY-ben is emiatt mutatkozik 1969-től visszaesés - ld. 32. sz. táblázat).

208