Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)

I. A villamos mérőműszergyártás kezdetei Magyarországon a dualizmus korában

A számlálógyártó részleg 1909-re osztállyá fejlődött. Bláthy irányította a termelést, de az osztály közvetlen vezetője Déri Lajos lett, aki addig a próbaterem munkáját vezette. A Compteur állomás bár 4 hitelesítő paddal bővült, mégsem tölthette be feladatát: az évi 50000 db-os termelést. Az alkatrészmegmunkálásban és a szerelésben a gyermekbetegségeket kellett leküzdeni.

Az első világháború kitörését követő dekonjunkturális helyzetben a számlálógyártás kissé visszaesett. Hiányzott a réz, később azonban a vállalat - jó összeköttetései révén - biztosította a termeléshez szükséges anyagokat. Az 1916-19 r 7. években az addigi évi 15-16 ezer darabot kitevő termelés így 18 ezer db. fölé emelkedett. A háború végén azonban az egyre inkább hiányzó munkáskezek és a fellépő anyaghiány a termelést az 1914. évi szint alá vetette vissza. Számlálók helyett sörbárcákat sajtoltak, sörösüveg-dugókat esztergáltak fából stb.

A századforduló után a nyersanyagárak jelentősen megnövekedtek. Az alapanyagárak emelkedésével azonban nem tartottak lépést a villamossági termékek árai. Heves verseny tört ki az egyes cégek között, ami a kereskedelmi árak csökkenésében mutatkozott meg. A kapitalista vállalatok, hogy elkerüljék a profit csökkenését, villamosipari kartellt hoztak létre, amelyben Magyarország és Ausztria számottevő cégei vettek részt.

A hazai vállalatok a termelés 68,25%-át fedezhették Magyarországon, míg Ausztriában 46,2 5,l()-át. A kartell tagjai a Ganz Villamossági Gyáron kívül a Magyar Siemens-Schuckert Müvek, AEG-Union, a Gesellschaft für elektrischen Bedarf, az Österreichische Siemens-Schuckert Werke voltak. Később, 1909-ben, a Telefongyárat is felvették a szervezetbe és a Ganz részesedése a magyarországi kvótából 37° ()-ról 28,49%-ra csökkent. A kartellszerződés kiterjedt a számlálógyártásra is. A versenytársak megegyezésre törekedtek az erős piaci pozíciókat elfoglaló Ganzzal. A Ganz gyártotta számlálók elhelyezését külföldön jól kiépített vállalati képviseleti rendszer biztosította. A számlálók értékesítésében sokat segítettek az 1913-ban létesült osztrák, olasz és román leányvállalatok. A számlálóexport elsősorban azon országok felé irányult, ahol előzőleg vagy maga a Ganz, vagy Ganz-licence alapján erősáramú elosztóközpontokat építettek (pl. Olaszország).

Az első világháborút megelőző évek számlálógyártásának rentabilitását nem ismerjük. Bláthy Ottó számlálógyártásból származó jövedelme azonban már közelebbről ismert. Bláthy számlálónként 1913-tól 40 fillér jutalékot kapott, ezt megelőzően az eladási érték 2%-át. A gyártott 10 ezer db ,,N” típusú egyenáramú számláló után azonban nem járt jutalék. A jutalékot 1919. január i-től 1,5%-ban szabták meg. A feltaláló 1914-1918. évek között összesen 32 ezer K-t vett fel jutalékként, amihez járult még az igazgatói - évi 30 ezer K - fizetés. További jövedelmet hoztak számára a Ganz-Danubius, Ganz Villamossági Gyár, Hitelbank, Urikány-Zsilvölgyi Rt., a MÁV részvényei, a Hazai Takarékpénztár, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Kisbirtokosok Földhitelintézete 4,5-5% kamatozású záloglevelei. Bláthy jövedelme 1919-ben 113 500 K-ra rúgott.

16