Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)

V. A villamos műszergyártás hazai bázisának megteremtése, a Ganz Műszer Művek nemzetközi hírnevének megalapozása 1964-1973

A merők propagandájára nagy gondot fordítanak hirdetésekkel, szakmai ismertetésekkel, filmek készítésével, melyeket az üzletkötő magával vihet. Bevált módszer, hogy a külföldi szakembereket az ÁMGY fogadja és tanítja. Az 1970- ben létesített brazíliai Sao-Paulói és libanoni beyrúti regionális vállalati irodák a propagandamunkában nagy segítséget nyújtanak. A GMM vállalja a szervizszolgáltatásokat, sőt Romániával még szervizszerződést is kötöttek, amely a fogyasztásmérőknél nem szokásos. Az egyfázisú mérők a GMM tőkés exportjának kb. 30°/ o-át alkotják. Arányuk azonban alig csökkenthető, mert a vásárlók szokása, hogy a háromfázisú mérőszükségletet onnan fedezik, ahonnan az egyfázisúakét is biztosítani tudják. 1971-ben ismét megkezdődtek egy brazil árammérőgyár létesítésére a tárgyalások, mert a diszkriminációs brazil vámrendelkezések az export fenntartását és növelését megnehezítették. A GMM 1974-ben végül a perui Melsa céggel kötött 10 millió $ értékű szerződést 1 millió db fogyasztásmérő perui gyártására (az 1983-ig tartó együttműködés során a GMM technológiát, know-how-kat ad át a perui szerelőgyárnak).

A villamos műszerek exportjánál 1968-ban még nehézséget okozott, hogy a METRIMPEX alig foglalkozott az 1968. évi kötésekkel, mert a külkereskedelmi vállalat villamosműszer osztálya 1968. január i-től a GMM-hez került. A bizonytalanság kb. egy év alatt szűnt meg. A stagnáló indiai és arab piacok ellensúlyozására fokozták a szocialista exportot (1966-tól kb. 40" ü). A villamos műszer kötésekre kisebb kb. 5000 dolláros tételek voltak jellemzőek az árammérőkkel szemben. Előnyük a gazdaságosság mellett az volt, hogy áraik kiegyenlítették a fogyasztásmérők alacsony világpiaci árát. Észak-Közép-Afrikában és Dél-Amerikában megkezdték a piackutatást. Dél-Amcrikában a Hartmann und Braun, a General Electric és az NDK műszergyárai versenye ellenére szereztek piacot. A harmadik piaci főterületen a Közel-Keleten szintén sikereket értek el. Bagdadban, Teheránban kiállításokat rendeztek. A nyereséges hordozható és precíziós műszereknek Argentínában, Kanadában és Ausztráliában kerestek piacoc. E célból több új képviseleti szerződést is kötöttek (Fotovolt S. A., Vonota Motori stb. cégek). A GMM több mint 50 helyen működő külkereskedelmi kirendeltsége ill. megbízottja aktívan résztvesz a termékek népszerűsítésében. A villamos műszerek között a kevésbé gazdaságos kapcsolótábla és beépíthető műszerek exportja helyett a precíziós és laboratóriumi műszerek eladása a cél. Ez azonban bonyolult feladat, mert a fejlődő országok igénylik a lágyvasas bekapcsolótábla-műszercket technikai adottságaik révén.

Az EKM-termékek exportjának fellendítését szolgálta a svájci TETTEX A. G. céggel 1969-ben kötött gyártási jog és meghatározott országokba az exportjogátengedési szerződés négyféle üzemi mérőhíd típusra. Jelentősen, kb. 35%-kal növekedett az Olaszországba irányuló műszerexport. Az 1969-től egyre szélesebben alkalmazott marketing-módszerekkel lehetővé vált a piaci igények és a gyári kapacitás valamint a jövedelmezőség összehangolása, ami az eladási termékstruktúrára jótékonyan hatott. Az első két év tehát jelentős változásokat hozott. Amíg 1968 előtt a villamos műszerek exportja szinte kizárólag Egyiptomba, Indiába és Kubába jutott el, addig ezután a világ egyre több államába. Romániával és az NDK-val szervizszerződést kötöttek a műszerek karbantartására, a tőkés orsza-204