Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)
IV. A szocialista műszeripar alapjainak lerakása 1950-1963
maradtak. A műszakilag átvett kikészítőben azonban a galvanizálót a szennyvíztisztító hiánya miatt még nem helyezhették üzembe. Az EKM 1958-tól kezdődő fejlesztésében nagy szerepet játszott a hazai relégyártás beindítása. Az EKM lett bábája az esztergomi relégyárnak. Esztergom városi Tanácsától megkapta a Béke tér 1-11. sz. alatti régi kanonoki épületet a benne elhelyezett Szemüvegkeretgyárral. Az EKM a kiutalt épületet átalakította, termelésre alkalmassá tette. A Műszeripari Igazgatóság 1958. november 21-i utasítása értelmében az esztergomi EKM-gyáregység már eleve az önállósult igényével létesült. Az EKM-re csak az előkészítés, a szervezeti séma kidolgozása és a termelés beindítása hárult. 1959 első negyedében a budapesti szerelőrészleg áttelepedett és hozzáfogott a szovjet gépek felszereléséhez, felszerszámozásához. A második negyedév végén az esztergomi gyár már 10-15° (rban maga fedezte alkatrészszükséglctét. A hitelesítő laboratórium csak ezt követően került ki az EKM falai közül. Az Esztergomi Műszeripari Müvek 1961. január i-vel alakult meg. Az EKM, ha a reléprofilt le is adta, rohamosan növekvő termelésének gyártóhelyigényét ezzel nem oldhatta meg. Rekonstrukciós programot készített, de a Beruházási Bank a finanszírozást leállította és az Országos Tervhivatal új program készítését rendelte el. Az új javaslatot 1959 elején a KGM jóváhagyta és a Tervhivatal elfogadta. A terveket a KGM Tervező Irodája készítette cl, de az EKM 1963-ban még nem fogadta el minőségi okok miatt. A rekonstrukció halaszthatatlan volt, mert - mint a vállalat i960, évi mérlegbeszámolója rögzítette - ,,a műszeripar minden betegsége megmutatkozott az elmúlt évben és meg fog mutatkozni a jövőben is egészen addig, ameddig - csak EKM-ről beszélve - a mutatós műszerek gyártásának kapacitása legalább nem közelíti meg a szükségletet." A széles gyártási profil és a szűk gyártási kapacitás gyakori kapkodással és szervezetlenséggel járt. A bővítési program megvalósítása azonban már az 1964. január i-vcl létrejövő új vállalati keretekben valósult meg. A GYÁRTMÁNYFEJLESZTÉS ELSŐ CIKLUSA 1949-ben, amikor az EKM-ben összevonták az EKA műszergyártó részleget, az ElC-t, a Fehér-féle gyárat és a Thermovoltot, megindult a harc az összeolvadt részlegek között, kinek a gyártmányait állítsák elő, melyik vállalat termékeit fejlesszék tovább. Ez ugyan nem volt kívánatos helyzet, de az akkori körülmények közepette természetesen felmerült a probléma. A kérdés kiéleződését elősegítette, hogy az egyes beolvadt vállalatokkal jött gyártmányok rendkívül hasonlatosak voltak, nemcsak típusaikra, de méréstartományaikra, teljesítőképességükre is. Minden bizonnyal emberi hiúsági kérdések is felmerültek, hiszen azok a mérnökök ill. műszerészek, akik mint egy-egy korábbi vállalkozás alkalmazottai, azt látták, hogy az általuk gyártott és jól bevált termékeket már nem gyárthatják, joggal kérdezhették, miért éppen az ő típusukat kell félretenni. Emiatt a légkör feszültségekkel telítődött. Ma már azonban helyes mértékkel ítélhetjük meg az eseményeket. Addig, amíg ezek a szakemberek nem egy szocialista vállalat keretében egyesültek, egymás versenytársai voltak. Valamennyiük személyiségére
