Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (Budapest, 1975)

IV. A szocialista műszeripar alapjainak lerakása 1950-1963

piaci ingadozásokat kiegyenlítették. Most megfordult a helyzet és a vállalat üzletkötői a tőkés országokba irányuló kivitel helyeit kutatták. A lengyel és jugoszláv export kiesése miatt felhalmozódott készleteket 1961-ben a gyár a belföldi igényeknek megfelelően alakította át és értékesítette. A szocialista export visszaesését részben egyensúlyozták az indiai gyárba nagy mennyiségben szállított alkatrészek, de 1963-ra már ez is kevés volt. Az összes export az 1957. évi szint ■i%-ára esett vissza és ezen belül a szocialista szektor csupán 4,6" (l-ot képviselt. A kiutat a nehéz helyzetből mégis megtalálták, de erről a későbbiekben emlékezünk meg.

SZOCIÁLIS ÉS KULTÚRPOLITIKA

Az 1950-ben Gödöllőre települt új vállalat dolgozói az eltelt évtized alatt egységes munkaközösséggé kovácsolódtak. A vállalat vezetésében először kaptak meghatározó többséget a tehetséges munkás- és parasztkáderek (1960-ban arányuk 66%-ot tett ki). E folyamat lezajlása közben jelentős változások történtek. Az új gyár dolgozói az első években 70° ,,-ban a budapestiek közül kerültek ki. 1964- ban a munkásoknak csak 7,3%-a volt budapesti lakos, Gödöllőről 56,3%-a, a környékről 36,4° 0-a vállalt munkát a gyárban. Nem szükséges különösebben méltatni, vajon mit jelentett a vállalat megjelenése az addig mezőgazdasági jellegű vidéken.

A paraszti, kisárutermelői szemlélet átalakulásához azonban hosszabb idő kellett. A kétlakiság nem egyhamar szűnt meg. A munkások és alkalmazottak közűi sokan a mezőgazdaságban is dolgoztak. Jelentős volt a munkaerővándorlás. Az összlétszámnak mintegy io°(l-a indok nélkül cserélődött. Az újonnan munkábaálltak aránya 1955-ben pl. 210 ü-ot tett ki. A gyakorlat hiánya azonnal kiütközött, a termelési mutatók visszaestek. A munkaerőfluktuáció csökkentéséért a párt aktivistái erősen küzdöttek. Az 1958-ban újonnan belépettek aránya 36,5%-ot, a kilépetteké 19,8° 0-ot ért el. A fluktuáció mértéke így 56,3" ()-ot tett ki. A váltás százalékát 1963-ra sikerült 21%-ra leszorítani. Az ekkor végzett felmérésből kiderül, hogy a kilépettek 24%-a a magasabb fizetésért, 22° ,ra a közelebbi munkahelyért, míg a többiek egyéb okok miatt hagyták el a vállalatot (pl. lakhelyváltozás, továbbtanulás, saját szakmába visszatérés, mezőgazdasági munka, nyugdíj stb.).

Mennyiségileg is alapvető változások következtek be. A 3 különálló számlálógyár összeolvasztott létszáma az újonnan felvettekkel már 1950-ben 886 főt tett ki, többet, mint amit a Ganz-gyári vezetés a háború előtt elgondolt (max. soo fő). A létszám alakulását és megoszlását a 14. sz. tábla mutatja be.

A munkáslétszám 1963-ig közel két és félszeresére nőtt, felét a nők alkották. Az alkalmazottak száma éppen úgy megduplázódott, mint az összlétszám. Jelentősen szaporodtak a műszaki állományúak (272%), amit a technikai fejlődés feltétlenül megkívánt. Az alkalmazotti létszám 43° 0-át alkották 1963-ban. A műszaki állományúak közül 35 mérnöki (18%), 80 technikusi (41%), 8 közgazdasági (4,3" ((), míg 70 fő (37° 0) egyéb végzettséggel rendelkezett. Egyötödük a gyár törzsgárdájához tartozott. Több, mint 10 éve híven szolgálták a vállalatot.

104