Szekeres József: Ganz Ábrahám 1814-1867. A Ganz gyárak alapítójának életrajza (Budapest, 1967)

Harc az uj találmány szabadalmaztatásáért és alkalmazása körül

nyalva a próbaüzem kitűnő eredményeit, a kedvező árfeltételeket, a több éves garanciát. A párizsi kiállításon elért siker újabb megrendelésekben is realizálódott: 1856-ra kilenc vasúttársaság, Ausztriából,és Németországból összesen 2972 kéregöntésü kereket

réndelt meg.

A megrendelésekre már igen nagy szükség volt, mert tőkéje telje, en elfogyott, pénzügyi hitele kimerült. A budai üzem pénztárába, mint az előző években is, csak lassan érkeztek be a gyártmányok ellentételei, Ganznak több Ízben bírósághoz kellett fordulnia jogos járandóságai behajtásáért. Száczkát még ne;:, sikeréit eladnia, sut néha, egyes átmeneti sikertelenségektől elkedvetlenedve, személyesen is leutazott Szászkára s megpróbált rendet tere; ten'., a ter elést beindítani. Ezek az erőfeszítései eredm ,-ny te lenek maradtak, és az ál lám vasút társasággal létrejött jó üzleti- személyi kapcsolatait felhasználva, Szászkát megvételre ajánlja fel. Az eladás végül is 1856-ban történik meg.

A nyomasztó pénztelenséggel az öntöde krónikus megrendeléshiánya járt együtt. Ganz kipróbált, jó szakképzettségű műnk sóinak fо -lalkoztatása, megtartása céljából, nyugati országokból is elvállalt . egrer,-olésekmt, pl. harangöntést, amelyeken szinte se mi nyeresége sem volt. Foglalkozott ezekben az években tizedes mérlegek gyártásúval, egyes vidéki városokkal szerződéseket kötött, n.elyek alapján évi részletek fizetése mellett vállalta a tűzoltóság kor: zen felszerelését és az eszközök későbbi, rendszeres karbantartását. Kisebb városi megrendeléseket, mint lámpatartó karokat, iskolai kerítést két ezekben az években is kapott, de ezek a Megrendelések az öntöde kapacitásának csak igen kis hányadút kötötték le. így következett be több alkalommal is, hogy szombatonként nem tudott fizetni ós vasárnap reggelre rendelték be az embereket, hogy általa Öécsbol hozott pénzből fizessék ki a béreket. Az 185ü-ös év vége és az 1856-os év eleje ilyen gondok és bajck között múlt el. Elekor irta Jakab öccsének: "Csak annyit mondhatok, hog. nem akarok a múltról írni, mert most is borzadok, ha arra gondolok és jelenlegi körülményeimről sem irhatok örvendetesét. A szerencse mutatkozik ugyan néha, de el is tűnik, nem hiszen, hogy valaha nyugodt, boldog életem lehessen»"

69