Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - A festészettől örökölt műfajok - A portré

Erfurth: Dorsch professzor, 192? konjunktúrának is vége szakadt egy­szer. A közönség érdeklődése a hat­vanas évek közepére megcsappant, a portrékészitő műtermek zömében pangott az üzlet. Új ötletekben nem volt hiány52, de valamennyi között csupán egy — F. R. Window londoni fényképész elképzelése—- váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Először 1866. május 18-án, a The Photo­graphie News-ban közzétett cikké­ben említi meg a kabinetképet53, amely — véleménye szerint — a vizit­portrénál előnyösebb (kb. 10*13 cm-es) arányokkal rendelkezik (az angol 16,5*10,8 cm-es, az európai pedig 16*12 cm-es). A lap hétről hétre visszatért az új portréformára és sürgette, ösztönözte a fényképésze­ket, hogy mielőbb próbálják ki. Az optikusok új, a kabinetkép készítésé­hez felhasználható lencséket csiszol­tak. Élelmes vállalkozók a korábbinál nagyobb méretű albumot dobtak pi­acra. A kabinetkép, ha lassan is, de fokozatosan népszerűsödött. 1868- ban már Európa-szerte ismertté vált és az Egyesült Államokban is elter­jedt. A hetvenes évek végének divat­ját— egészen az első világháború ki­töréséig — a változatos fantáziane­vekre keresztelt képméretek — az Angliában 21 *10,6 cm-es, a konti­nensen 10*12 cm-es Promenade, a 21,5*14 cm-es Boudoir, a 17,5*25,4 cm-es, illetve 20*21,5 cm-es Imperial jellemezték. A fény­képek előkerültek az albumból, fel a falra, ki a zongorára vagy a komódra. A XIX. század utolsó évtizedében a portréfotográfia története legnehe­zebb korszakát éli. Azok, akik valaha százezrével tódultak a fényképész­hez, most maguk kezdenek fotogra­­fálni. Kedvelt témák egyike érthe­tően az emberi arc. A mesterség vál­ságba jut, a portréművészetet meg­újulásra készteti az amatőrök kihí­vása. Az új típusú portré a századvég Né­metországából indul el hódító útjára. Elsőként a Hamburgban dolgozó Ru­dolph Dührkoop (1848—1918) ké­szít portrét a szabadban. Nem ide­genkedik attól sem, hogy műterem helyett otthonukban, természetes környezetükben örökítse meg mo­delljeit ún. e/lenfényben, amelyet kortársai közül ő alkalmaz a legmeré-96

Next

/
Oldalképek
Tartalom