Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - A festészettől örökölt műfajok - A portré

hogy — a korábbi szokással ellentét­ben — maguk válasszák meg papjai­kat. így azokat a jövőben nem a ki­rálynő vagy a földbirtokos nevezi ki, hanem a gyülekezet. Hill — az ese­mények ilyetén alakulása felett érzett pillanatnyi örömében — úgy dönt, hogy hatalmas festményben örökíti meg az emlékezetes történelmi pilla­natot. Midőn a lelkesedés tüze kial­szik, józan ésszel rádöbben a vállal­kozás nehézségére: vajon képes lesz-e megoldani egy ilyen feladatot ő, aki életében még nem festett port­rét. Barátjához, Brewsterhez fordul tanácsért, aki azt javasolja, hogy ké­szítsen fényképtanulmányokat mo­delljeiről. Bemutatja Adamsonnak és az újdonsült ismerősök azonnal mun­kához látnak. Hill ambiciózus terve sosem valósul meg, de kettőjük isme­retségéből és együttműködéséből az idővel sikerrel dacoló alkotások sora születik. Hírük gyorsan terjed és sok, e korban fontos szerepet játszó sze­mélyiség keresi fel őket edinburghi műtermükben. Együttműködésük öt esztendeje alatt mintegy ezerötszáz képet készítettek. Hill állította be a modelleket, Adamson fényképezte le őket. Gépük Daguerre-éhoz hasonla­tos volt, de objektívjének csekély fényereje miatt 3—6 percig tartott az expozíció — tűző napon. Idővel új, nagyobb fényerejű objektívek jelen­tek meg, de Hill és Adamson mindvé­gig hű maradt a kissé életlenül rajzo­ló, első objektívhez.13 Közös munká­juknak Adamson hirtelen halála ve­tett csak véget. Az 1840-es évek közepe táján, Fran­ciaországban még egyetlen papír-el­járás sem tudott gyökeret verni, oly erős volt a dagerrotípiának a közön­ségre gyakorolt hatása, a fémesen csillogó üveglemezek varázsa. A fényképezést művészi szándékkal művelni óhajtók kicsiny, de befolyá­sát tekintve jelentékeny táborában egyre többen ismerték fel, hogy a fo­tográfia jövőjét nem a fémlemez, ha­nem egyedül a negatív/pozitív papír­eljárás biztosíthatja. E kevesek között találjuk a korai fotóművészet számos jeles alakját. Sokuknak — Hippolyte Bayard-nak, Louis-Désiré Blanquart- Evrard-nak, Gustave Le Gray-nek — régóta igazságot szolgáltatott a (fotó)történet-írás. Egynémelyüknek — így Henri-Victor Regnault-nak — csak az utóbbi esztendőkben jutott ki a végleges elismerés. Henri-Victor Regnaultjól ismerte ko­rának valamennyi fényképészeti eljá­rását. Választása mégis a Talbot-féle kálotípiára esett, amikor aktívan kez­dett foglalkozni a fényképezéssel. A papírkép kínálta művészi lehetősé­gek késztették arra, hogy portréit — számos tudós kollégájáról — káloti­­pizálással állítsa elő. Negatív és pozi­tív képei magasszintű technikai isme­reteiről tanúskodnak és a korai port­réművészet kiemelkedő képviselőjé­vé avatják őt.13a A fényképezés felfedezése és roha­mos terjedése létében fenyegette a képzőművészetnek ez idő tájt a leg­több művészt éltető ágát, a portréké­szítést. A változás alig egy évtized alatt következett be: az ötvenes évek elejére valóságos végveszélybe jutot­tak a korábban oly keresett portréfes­tők, miniatűr- és metszetkészítők. Előbb megritkultak, majd elfogytak a megrendelők és válságba jutott a szakma. Megélhetésük érdekében választaniok kellett: vagy feladják eredeti mesterségüket és felcsapnak fényképésznek — mivel a fényképe­zés némi rokonságot mégiscsak mu­tatott eredeti foglalkozásukkal —, vagy merőben más, tőlük teljesen idegen kereseti lehetőség után néz­nek. Legtöbbjük a fényképészetet vá­lasztotta. így az 1 850-es évek újdon-77

Next

/
Oldalképek
Tartalom