Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig
pen —, hanem annak kimutatásával is, hogy bizonyos jegyek hiányoznak (-) a képről. E hiányzó (vagy bizonyos esetekben eltérő) jegyek — amelyek egy másik műfaj esetében, jelenlétük révén, műfajmeghatározó jegyek — a műfajok rendszerében éppúgy jellemezhetnek egy adott műfajt, mint azok, amelyek jelen vannak. A műfaj (kategória) alkotásban t tehát bizonyos jegyek kizárására is } szükség van. így pl. állatfelvételnek (az állatfelvétel műfajába tartozó fotónak) a XIX. század során csak az tekinthető, amelyről hiányzik (-) az ember. A csendélet vagy tárgyfotó műfajába csak azok az alkotások sorolhatók, amelyeken nem szerepel (-) semmiféle élőlény. A fényképek számos, jellemző jegyükben azonos< nak vagy hasonlónak bizonyulnak, sok tekintetben azonban eltérnek egymástól. A tudományos vizsgálódás feladata mind az azonosat, mind az eltérőt rendszerezni. Az eltérés észlelése azt jelenti, hogy az ábrázolás szintjén legalább két jel gyet egyidőben jelenvalónak tekin: tünk és felfedezzük a kettő közötti ? kapcsolatot. Például vagy csak állat , vagy csak ember :: állatfelvétel portréfelvétel (amelybep :: jelentése = úgy viszonyul, mint. . .). Mindebből két következtetés adódik: a) egyetlen elem csak egy viszonylatba (ellentétpárba) állítva hordoz műfajmeghatározó jegyet; b) a műfaj az azonos jegyek között viszonyt, kapcsolatot tételez fel. E kapcsolat felismerése alapfeltétele a műfaji kategóriák kialakításának. Ahhoz, hogy egy ellentétet megállapítí sunk (az ellentétpárt felállítsuk) az 1 szükséges, hogy az ellentétpár mindkét tagja valamilyen közös tulajdon- 1 Sággal is rendelkezzen (állat/emr bér ^ élőlény, amelyben => jelentése: magában foglalja). Ahhoz viszont, hogy a kettőt megkülönböztethessük egymástól— mivel az ellentétbe állításnak ez a célja — az szükséges, hogy valamelyik lényeges jegyet tekintve különbözzenek egymástól (állat =*= ember, amelyben =t= jelentése: valamely lényeges jellemző jegyben nem azonosak). A két jegy összeköti, de egyszersmind el is választja a viszony tagjait. E jegyek a tartalom jellemzői. Ellentétbe állításuk révén válik a kép (témája) számunkra érzékelhetővé, az ellentétpárokat alkotó jellemző jegyek fejezik ki a tartalmat, a tartalom sajátosságait. A fényképek tartalmának (témájának) vizsgálata azonban csak egy választott forma keretében történhet. Minden fénykép ábrázol valakit vagy valamit. Témája, tárgya szavakban leírható. A tartalom leírása viszont e tartalom tagolását jelenti meghatározott (tartalmi) egységekben. A tartalom e nagyobb megnevezhető egységeit, amelyek — grosso modo — egy-egy fogalmat fednek, szemémá/rnak, az e nagyobb egységeket megkülönböztető kisebb, önmagukban nem létező, de lényeges tartalmi jegyeket tükröző jegyeket pedig szémáknaW nevezzük. Maguk a szémák sosem nyilvánulnak meg az ábrázolásban, mivel ezek csak a tartalom leírására szolgálnak. A fényképek műfaji meghatározásakor azonban a szémákból kialakított kategóriák (az ún. aktánsok) — mibenléte, jellege (élőlény, élettelen tárgy) a döntő. Jelenlétük vagy hiányuk egyaránt műfajmeghatározó érvénnyel bír. Ha egy aktánst jellemezni kívánunk — annak érdekében, hogy megállapítsuk, vajon a kép melyik műfajba sorolható —, két, feltételezésszerűen más és más műfajba tartozó képen (eltérő környezetbe helyezve) kell megvizsgálnunk. Ha más és más jegyek jel -71
