Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig
A XIX. század közepén a műfajok kialakítását két tényező befolyásolta döntően. Az egyik az a hagyomány, érték- és művészetszemlélet, amelyet a képzőművészetek közvetítettek és amely meghatározta a tárgyválasztást a fotóművészetben is. A másik, a kultúrán keresztül közvetített szemlélet, amely a különféle (uralkodó) osztályok valósághoz fűződő viszonyát tükrözte, amely viszony egy téma(tárgy)-hierarchián keresztül, annak formájában tudatosult. A tárgy- vagy téma-hierarchiában minden tárgynak, minden témának meghatározott helye és értéke volt, amelyben a tárgy, a téma jelentőségének mértéke kifejeződött. A kultúra (és a művészet) értékrendjét meghatározó (mindenkori) uralkodó osztály valóságszemlélete és értékelése bizonyos tárgyaknak (témáknak) nagyobb, másoknak kisebb fontosságot tulajdonított. E viszony nem a műélvező és a mű, hanem a társadalmi helyzetében mindig a körülményektől függő és azokat alakító vagy azoknak kiszolgáltatott egyén és a valóság között levő kapcsolat műalkotásokban tükröződő viszonya. A tárgy- vagy témaválasztás tehát sosem önkényes, esetleges — noha sok esetben annak látszik—, hanem mindig a korszak, annak művészetszemlélete és érték(tárgy) hierarchiája függvénye és amelynek — tudatosan vagy öntudatlanul — alávetik magukat az alkotóművészek, ha sikert akarnak elérni, ha igénylik a társadalom elismerését. Az alkotóművész valósághoz fűződő viszonya nem mindig azonos (állandósult), hanem a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyzetéből adódó és annak függvényében változó. Mindebből következik, hogy egy műfaj (tartalma) és a műfajok összessége változik, a tárgyakban (témaválasztásban) kifejeződő értékhierarchia (a művésznek a valóság különböző jelenségeihez fűződő, műalkotás— ez esetben fénykép — formájában tükröződő viszonyrendszere) átrendeződik. A műfaj határai kitágulnak, újabb elemek (és azokból adódóan újabb témák) jelennek meg. Az is előfordul, hogy a műfaj határai szűkülnek, a különféle témakörök ismétlődnek, lassan „elhalnak", a műfaj feloldódik, elveszíti korábbam jól érzékelhető jegyeit (azok összességét vagy közülük a legjellemzőbbeket), mint ahogy a fotóművészet fejlődéstörténetében számos — majdhogynem valamennyi — műfajjal (pl. a riportfotóval, a pillanatfelvétellel) megesett. Igen csekély azoknak a műfajoknak száma — mint amilyen pl. a csendélet —, amely korán kialakult — a festészettől örökölt — jellemző jegyeit közel másfél évszázad óta „változatlanul" őrzi. A műfajok „elhalása", a műfajok határainak elmosódása más és más időpontban következett be a fotóművészet történetében. Legtöbbjük felbomlása az első világháborút követő évtizedben kezdődött és fokozatosan ment végbe. Része volt ebben a fényképészet technikája (optika, kémia) felgyorsult fejlődésének, a képzőművészetek — elsősorban a festészet — rokon műfajaiban bekövetkezett változásoknak, a társadalmi-kulturális környezet igénymódosulásának, amely mindig, minden művészeti ág 68
