Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására

A 300 munkást foglalkoztató üzemet 1885-ben már naponta ötvenezer üveglemez és négyezer méter papír hagyta el. E teljesítményével Európában az első he• lyen állott.

102. Newhall: 192.

103 1932-ig valamennyi színes eljárással csak diapozitivok készültek. Papirképek előállítása bonyolult műveletsort igényelt.

1935- ben hozzák forgalomba a minden fényképezőgép-típusban használható ún. szubtraktív színes filmeket, amelyek már

s mindössze egy expozíciót igényeltek Elsőként a Leopold Mannes és Leopold Grotowsky által kidolgozott Kodachrome jelenik meg a piacon (Evans—Hanson—Bre- 1 wer: 304—306), majd azt követi

1936- ban az Agfacolor fordítós film Mindkettő Rudolph Fischer (1881 — 1957) 1 91 2-es találmányán alapul (Sten; ger: 166). A negatív-pozitív eljárást a színes fényképezésben az 1941-ben megjelenő Kodacolor filmmel vezették « be A negatív színes filmről pozitív színes filmet vagy színes papírképet egyaránt lehetett készíteni. Az 1942-ben megjelent Ektachrome elterjedését az fékezte, hogy — hasonlóan a dagerrotipiához és az autokrom lemezekhez — minden felvétel egyedi, nem sokszorosítható (Friedmann: 1944). 1947-ben a fénykél pezők végre olyan színes anyaghoz juthat- i tak — az Ektacolor film megjelenésével —

? amelyet már maguk hívhattak és másolhattak.

104 Az objektív elsődleges funkciója, hogy minél tökéletesebb képet közvetítsen. Erre utalt Chevalier, az első optikusok egyike, aki fényképezéshez objektíveket készített, amikor kijelentette: „a fényképezőgép lelke az objektív' (1840). Érthető tehát, ha a fényképezés felfedezése óta meg-megújuló kísérletekbe kezdtek az objektív minőségének javítására Az első olyan objektív, amely a lencsék kombinációja révén megfelelő fényerőt és tiszta képet adott, a már említett Chevalier találmánya és 1 840-ben készült A kéttagú objektivek családja, amely ezt követi, népes. Közülük a legismertebbek: Ross (1865),

1 Dallmeyer (1866), Burton (1881) lencserendszerei. A három lencsével szerkesztett f objektívek előfutára Porro 1847-ben ké» szítért lencserendszere. Ezt követi Sutton

(1 857), Derogy (1858), Dallmeyer (1860) objektivje (Potonniée: 66).

Az 1840-es évek elején a portréfotográfia fellendülését nem kis mértékben Petzvál portré-objektivjének köszönhette. Hasonló fordulatot idézett elő az 1860—1 880-as években — az épület-, a tájkép-, a belső-, a csoportfelvételek műfajaiban — Adolph Steinheil aplanát lencséje E lencsék jó tulajdonsága tekintélyes gyorsaságukban, a széleken is éles és korrekt rajzolatukban mutatkozott meg. Emellett, fényvisszaverődéstől is mentesek voltak. A közepes fényerejű aplanátokat hamarosan követték a Steinheil-féle 80=-os tájkép-aplanátok és a lOO'-nál nagyobb, széles látószögű lencsék. Voigtländer brunswicki üzemében készült az aplanát-rendszerű Euryscope objektív, amely 1:6 lencsenyílásával nagyobb fényerejű lencse volt, mint a közönséges aplanát konstrukciók. Az aplanát lencsék hibájául rótták fel, hogy nem tudták megszüntetni a lencsék talán legjellegzetesebb képalkotási hibáját, az asztigmatizmust a kép szélein (Amikor a lencsét ferdén érő és nagy szög alatt hajló sugárnyalábokat egymásra merőlegesen egy vízszintes és egy függőleges sík metsz, a metszetekben haladó és a lencséből kilépő két sugár összetartási pontja két különböző helyen jelenik meg. A sugárnyalábokon belül a képtérben olyan torzulás keletkezik, amelynek következtében a fénysugarak nem a képpontokban, hanem a vonalak mentén egyesülnek. Ilyenkor a képalkotást pontnélküliség, görögül asztigmatizmus jellemzi.)

E hiba kiküszöbölését kísérelte meg Steínheil 1881 -ben az antiplanát lencsével. Az antiplanátot az 1 880-as években előszeretettel használták a píllanatfotográfiában, valamint csoportfelvételek készítésekor. Hamarosan kiszorította azonban az új lencsecsoda, az anasztigmát. Az anasztigmát lencsét— Steinheil nyomdokain járva —a német fizikus Ernst Abbe (1840—1905) kutatásainak köszönhette a fotográfia. Az 1 880-as évekig — elvben — csak nagyon kevés üvegtípust (a fiint- és koronauveget) tartották lencsekészitésre alkalmasnak. 1 884-ben — a német kormány támogatásával — Jénában üveghutát létesítettek azzal a nem titkolt céllal, hogy^új, lencsekészítésre alkalmas üveget állítsanak