Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására
csát a tudományos közvélemény elé, amely szerint a szín érzet Két évvel később közreadott dolgozatában (Experiments and Calculations Relative to Physical Optics Phil. Trans, of The Royal Society of London, 1804.) amellett foglal állást, hogy valamennyi szín nem más, mint a három ún. alapszín bizonyosfajta kombinációja. Ezért bármilyen színt mesterségesen is elő lehet állítani a három alapszín keverésével Az elv bizonyítására — az ismert fotográfus, Thomas Sutton (1819—1875) közreműködésével — elsőként James Clark Maxwell (1831—1879) tesz kísérletet 1861 május 17-én, a Royal Institution hallgatósága előtt tartott előadása és bemutatója során. Az alapszínek szétválasztására az általa már 1855-ben javasolt szinbontó szűrőket használja. Annak bizonyítására, hogy bármely színt elő lehet állítani a vörös, a zöld és a kék fény különböző arányú keverésével, három díapozitívet vetíttetett egy vászonra. A nézőközönség legnagyobb ámulatára a vásznon egy színes fénykép jelent meg. Maxwell összeadta a három alapszínt, innen kapta az eljárás az összeadó vagy additiv színkeverés nevet (Maxwell: 1861). Évtizedekkel később a Frederick Eugene Ives (1856—1937) szerkesztette Helichromoskop vagy Photochromoscope elnevezésű készülékkel — ezen elv alapján — háromdimenziós képeket vetítettek (Eder: 658—659). 85. Ránk maradt Nicéphore Niépce egy, bátyjához, Claudehoz intézett levele, amelynek egyik mondata így hangzik: „Lehetetlen, hogy ne sikerülne nekem rögzíteni a színeket." 85a Fouqué: 75—76. 86. Becquerel, A. E,: La production des couleurs sous Taction de la Lumiére. A Francia Akadémia 1857. december 18-án tartott ülésén elhangzott beszéd. 86a Niépce de Saint-Victor: 1851 : 491 87. „A festészet figyelmes vizsgálata döbbentett rá — írja —, hogy a vörös, a sárga és a kék megfelelő arányú elegyítése révén minden szín előállítható, kikeverhető. A természet nyújtotta látványt— elméletben — ugyanúgy az előbb említett három szín, csak egy-egy színből álló, három különböző képére bonthatjuk, mint bármely festményt. Ha a három, így felbontott és csupán egy-egy színből álló képet — ugyancsak elméletben— egymásra helyezzük, az eredeti (színes) képet kapjuk Az elméletben oly könnyen elvégezhető színbontást és színkeverést a fényképezés segítségével a valóságban is megoldhatjuk (...) Fényképezőgép segítségével ugyanarról a tárgyról három különböző képet készítünk. Az elsőt zöld, a másodikat ibolyaszínű, végül a harmadikat narancsvörös színbontó szűrőn keresztül (...) Az első negatívról vörös színű másolatot, a másodikról sárgát, a harmadikról kéket húzunk le A háromegyszínű (monokrom) másolatot egymásra helyezzük és azok keveredése révén előttünk áll a végleges nyomat, a valóság több színben pompázó reprodukciója." (Louis Ducos du Hauron: 1869.) íme a teljes eljárás, amelynek segítségével Ducos du Hauron három színes felvételt készített és mutatott be a Francia Fényképészeti Társulat 1869 májusi ülésén (Potonniée: 86). Jóval Ducos du Hauron előtt, sőt abban az időben, amikor még csak keveset sejtettek a fényképezésről, a frankfurti születésű Le Bion (1670—1741) [Potonniée: 87 vagy Jakob Le Blond (1667—1741) (Keim: 120)] olyan nyomdatechnikai eljárást ismertetett H Colorito című művében, amelynek segítségével „a természet jelenségeit eredeti színekben tolmácsolhatjuk". „A festészet — folytatja — három szín — a sárga, a vörös, a kék — segítségével a világ valamennyi látható tárgyát ábrázolni tudja. E színek elegyítésével keletkezik az összes többi — köztük a fekete is. A tapinthatatlan, primér színek elegye (a napspektrum) — ahogy erre a nemes Newton úr az optikáról írott művében rámutatott — mégsem feketét, hanem fehéret eredményez." Le Bion —százharminc évvel Maxwell, Cros és Ducos du Hauron előtt — világosan és közérthetően fogalmazza meg a szubtraktív és additív eljárás elméletét mindössze néhány sorban. A háromszínes eljárás nem volttehát újdonság, midőn Ducos du Hauron gondolatait papírra vetette, jóllehet fogalma sem volt sem Le Bion létéről, sem elméletéről. Ducos du Hauronhoz hasonló, termékeny feltalálót igen keveset találni a fényképezés történetében. Tőle származik — a színrácsos eljárások ötletén túl — az 1874-ben szerkesztett ún. héliokromatikus kamera alapgondolata, amelyhez ha-62
