Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására

valóság (a valódiság) érzetét keltő képben összesítve látjuk. Ezen — a binokuláris vagy két szemmel látás — jelenségen alapul a sztereoszkópikus vagy térhatású fényképezés, amely a valóságot három dimenzióban ábrázolja Az elnevezés Charles Wheatstone-Xó\ (1802—1875) származik, aki a sztereosz ( = térbeli, maradandó) és a szkopein (= nézni) szavak összevonásával alkotta (On some remarquable and hitherto unobserved phenomena of binocular vision Phil. Trans. Roy. Soc June 1 838) Magyarországon a múlt században „tömörlátmány"-ként fordították (Horváth; 88), de ez a fogalom nem tudott a szakirodalomban meghonosodni Ha egy közeli tárgyat előbb az egyik, majd a másik szemünkkel szemlélünk, a két kép közötti különbség „szembeötlő". A jelenséget először Euklidész figyelte meg és írta le, majd őt követően sokan, Leonardo da Vincitől Giovanni Battista della Portán át a már említett Charles Wheatstone-ig, aki 1832-ben elsőnek ébredt rá arra, hogy a szemünk által észlelt látvány mesterségesen is előidézhető. Két, egymástól alig eltérő nézőpontból egy-egy, a jobb, illetve a bal szem által észlelt képnek megfelelő rajzot készített. A rajzokat az általa felfedezett és sztereoszkópnak nevezett készülékben úgy helyezte el, hogy mindkét szem csak egyetlen, a másiktól némileg eltérő képet észlelt Daguerre, majd Talbot eljárásának közzététele után Wheatstone azzal a kéréssel fordult az ismert arckép-fotográfusokhoz, hogy készítsenek készülékében bemutatható képeket. Később kiderült, hogy a dagerrotípía alkalmatlan arra, hogy a sztereoszkópban — ahová több irányból érkezett a fény — szemléljék, mivel fémesen csillogó felülete visszaverte a fényt Talbot és Roger Fenton kálotípia csendéletei viszont igen jól mutattak A sztereoszkópia csekély érdeklődést váltott ki a közönség körében mindaddig, amíg David Brewster (1781—1868) maga készítette készülékével nem jelentkezett. Wheatstone már módosított, 1838-ban bemutatott készülékében tükröket használt, míg Brewster e tükröket lencsékkel és prizmákkal helyettesítette. A kis, doboz alakú szerkezetben — mint egy távcsövén át — lencsepáron keresztül szemlélhették a képeket (Brewster, David: The Stereoscope its

History, Theory, Construction and Application to the Fine and Useful Arts and Education. Univ. Library, London, 1856) Az 1851 -es londoni kiállításon Viktória királynő érdeklődését is felkeltette, majd ámulatátváltotta ki a sztereoszkópia. A királynő érdeklődését látva, a londoni optikusok gyártani kezdték a készüléket Három hónap alatt Londonban és Párizsban együttvéve közel negyed millió készüléket adtak el (Gernsheim: 189). „Ezer és ezer mohó szempár tapadt a sztereoszkóp készülékek nyílásaira, mintha a végtelenbe láttak volna rajta keresztül" — írta mérgében Baudelaire (Le public moderne et la photoqraphie Curiosités esthétiques Pans, 1859)

A vezető londoni dagerrotipisták — elsősorban a francia származású Claudet — szaporán munkálkodtak a sztereófényképezés tökéletesítésén (Claudet: 1853) A nedves eljárás bevezetése — a fényképezés több ágazatához hasonlóan — a sztereofotográfiában is jelentős változást hozott A papírra másolt sztereófelvételek előállítása egyre növekvő ütemben folyt. 1858-ban a londoni Stereoscope Company már százezer, különféle sztereófelvételt tartalmazó raktárkészlettel rendelkezett és maga küldött— alkalmazásában álló — fotográfusokat újabb felvételekért az Egyesült Államokba és a Közel-Keletre. „Minden otthonba sztereoszkópot!" adta ki a jelszót a társaság. A sztereoszkóp az egyszerű, szerény jövedelemmel rendelkezők házi látványossága lett Elhozta a világot azokba az otthonokba, amelyek lakóinak aligha lett volna módjuk a távoli helyszínekre utazni és élőben szemlélni az ottani látványosságokat. „A sztereoszkóp — írta Claudet — elénk tárja a világot. Olyan jelenetek részvevőivé avat bennünket, amelyeket azelőtt csak utazók tökéletlen leírásaiból ismertünk. Az ókori építészet remekeit, távoli és letűnt kultúrák emlékeit, elmúlt korok géniuszát és ízlését csodálhatjuk e képek révén és oly közeli kapcsolatba kerülünk velük, mintha mindezt saját szemünkkel látnánk. A tűz mellett üldögélve, megkímélve magunkat a fáradságtól és nélkülözésektől, elnézegetjük a helyettünk kockázatot vállaló művészek alkotásait Épülésünkért jártak be távoli földrészeket és tengereket, keltek át rohanó folyókon.

58