Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására
annál nagyobbak lesznek a tükröződő tárgyak és alakok Majd felfedi féltve őrzött titkát", miszerint ha a nyílásba domború lencsét vagy homorú tükröt helyezünk, fényben gazdagabb, élesebb képet nyerünk Valójában Girolamo Cardano, milánói fizika- és matematikatanár — aki jóval Porta előtt leírta a sötétkamrát De subtilitate (Nürnberg, 1550, IV könyv: 107) című művében — nevéhez fűződik a domború lencse bevezetése A későbbiek során — hogy megkönnyítsék a camera obscura i felhasználását a művészi munkában — kialakították a sotétkamra hordozható változatát (hordszék formájában), lekicsinyített mását, amelyet egy asztalra helyeztek és bebújható, sátor formájúvá alakítottak A lencséket és tükröket — vagy prizmákat — a sátor csúcsában helyezték el és a képet az asztal lapjára vetítették. Később újabb, tökéletesített változat váltotta fel az eddigieket A kis, hordozható fadobozokat elöl mozgatható lencsével szerelték fel, amely * a képet a doboz hátsó falára rögzített, csiszolt üvegfelületre vetítette ki A döntő újítást a XVII században hajtották végre 1685-ben Johann Zahn a lencse mogé 45 fokos szögben tükröt épített be, amely a képet a doboz tetején vízszintesen elhelyezett matt uvegfelületre vetítette (in: Oculus artificialis teledioptricus, sive telesco* picum Würtzburg, 1685.) A tejüvegre rajzpapírt helyeztek és a képet átrajzolták f rá Ez a modell a XVIII század folyamán •( rendkívüli népszerűségre tett szert Goethe r —aki maga is számos kísérletet folytatott a i sötétkamrával— beszámol arról, hogy egy ; angol úr „(. . .) a nap legnagyobb részét azzal töltötte, hogy a park festői képeit egy hordozható sotétkamrában felfogja és aztán lerajzolja (...)" (Goethe: Vonzások „ és választások. Európa, Budapest, 1963: 294.) Számos festő — így Canaletto is — I felhasználta munkájában (Keim: 7) Figyelemre méltó, hogy — bizonyos módo, sításoktól eltekintve, amelyeket csak a XIX század közepén hajtottak végre — ebből az . 1 685-ös modellből alakult ki a mai fényké•’ pezőgép f 4 Kutatását a nürnbergi császári akadé* mián tartott előadásában ismertette, amelyben nemcsak tudományos eredmét nyeiről, de humorérzékéről is ékes bizonyr Ságot szolgáltatott Előadásának ugyanis megközelítő értelemben a következő címet adta: A napfény, amely sötétséget idéz elő" (Scotophorus pro Phosphoro Invéntus). Ö ugyanis a fényelőidéző (phosphorus) kutatására indult és a sötétedést előidézőt (scotophorus) találta meg. (An English translation by R B Lichtfield The Photographic Journal, 30 November 1 898 ) 5 Az eredeti mű 1777-ben latin nyelven lelent meq (Aeris atque ignis examen chemicum Uppsala et Leipzig.) Még ugyanabban az évben németül, két, illetve három évvel később angolul és franciául is napvilágot látott. (Traité chimique de fair et du feu Paris, 1 781.) 6 Wedgwood kísérleteiről és azok eredményéről barátja és munkatársa, Humphrey Davy (1778—1829) számolt be (Lichtfield: 1 903) Davy — aki az ezüstkloridot a fényre érzékenyebb, ezért kísérletezésre alkalmasabb vegyületnek tekintette — maga is próbálkozott reprodukálással, de sikertelenül Wedgwood és a maga kísérleteit szórakozásnak tekintette és csupán barátja iránt érzett tiszteletből szánta rá magát észrevételeinek közzétételére. Érthetetlen, hogy Davy — korának egyik elismert vegyésze — sem tudott megoldást találni arra, miként lehetne kioldani azt az ezüstsót, amelyet nem ért fény, majd rögzíteni a képet. 7 A litográfia technikájának kidolgozása a cseh Alois Senefelder (1771—1834) nevéhez fűződik Az 1 797-ben született eljárásról— amelynek híre már jóval korábban elterjedt — Senefelder 1818-ban megjelent könyvében (Lehrbuch der Litographie) számolt be. Franciaországban Charles Philibert de Lasteyrie-Dussaillant tette ismertté, aki 1814-ben kőnyomó műhelyt nyitott Párizsban. 8. A metszet VII Pius pápát ábrázolta 9 A megvilágítás pontos idejére vonatkozóan az álláspontok jelentősen eltérnek. Egyesek két-három órát említenek (Gernsheim : 38), míg mások 24 óráról írnak (Horváth: 23) Mivel az a levél, amelyben Nicéphore e kísérletről beszámol, elveszett, magáról az eseményről csak közvetve, Claude Niépce-nek Nicéphore-hoz intézett válaszleveléből értesülhetünk: „Újra és újra csodálattal olvasom hozzám intézett kedves levelét, amelyben oly érdekes I 47
