Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására
merteti. Egyik képén — amely A létra címet viseli — három férfi látható. A kálotípiát Talbot a következő kommentárral kíséri: „Több alkalommal meggyőződtem róla, hogy az emberek főként a családi fényképeket kedvelik. (. . .) Elképzelhető, milyen meghatottsággal veszi majd e képet — vagy a hozzá hasonlókat — száz évvel később kezébe az angol nemes, akinek őseit ábrázolja. Milyen csekély azoknak a családi arcképgyűjteményekben fellelhető portréknak száma, amelyek valóban megbízható, hű képet adnak őseinkről." A valóság azonban némileg másképpen festett. A kálotípia sosem tudta felvenni a versenyt az arcfényképezésben a dagerrotípiával. A papírnegatívról nem lehetett tökéletes pozitív képet készíteni, mivel a papír erezete a másolás után meglátszott a pozitív kópián is. Ez igen zavaróan hatott, rontotta a kép rajzolatát, élességét. A kálotípia főként az amatőrfényképezőket örvendeztette meg, mivel viszonylag egyszerű műveletekből álló, nem túl költséges eljárás volt. Kísérletek papirképek előállítására A közvetlen papirpozitiv A fényképezés — a fényképkészítés — ötlete közel azonos időben sok ember elméjét foglalkoztatta. Közülük csak néhánynak sikerült képeket is előállítania, mások ötlete meddőnek bizonyult és nem jutott túl az elgondolás szakaszain a megvalósulásig. Sokan — különféle indokok alapján egyesek jogosan, mások jogtalanul — követelték maguknak a felfedezőt megillető dicsőséget, különösen attól a pillanattól, hogy elképzelésük első ízben testet öltött. Az évekig tartó vita zaja csaknem elnyomta annak az embernek a hangját, aki talán a legindokoltabban tekinthette magát a fényképezés felfedezőjének. Hippolyte Bayard-nak hívták és az ő nevéhez fűződik annak az eljárásnak kidolgozása, amellyel közvetlenül — negatív közbeiktatása nélkül — pozitív papírképet lehetett előállítani. Hippolyte Bayard-X (1801—1887) már hosszú idő óta foglalkoztatta a fény kémiai úton történő rögzítésének a lehetősége, amikor Arago 1839. január 7-i beszédéből Daguerre felfedezéséről értesült. 1837 óta végzett sikeres kísérleteket, de a bejelentés megkétszerezte erejét. Új kísérletsorozatba kezdett. Az eredményről február 5-én számolt be, amikor — Talbot kutatásainak nyilvánossá tételét megelőzően — Talbotéhoz hasonló eljárást mutatott be. Ezüstkloriddal átitatott papírra negatívokat készített. Értesülvén arról, hogy Daguerre közvetlenül pozitív képet állít elő, Bayard is ebben az irányban kezdett kutatni. Március 20-án végre siker koronázta erőfeszítéseit, de közel egy évnek kellett eltelnie még addig, amíg eljárása részleteiben ismertté vált.34 Majdnem két hónappal ezután, egy általa kielégítőnek ítélt példánnyal felkereste Biot-t, a híres fizikust és a fényképet bemutatva kérte támogatását. Aragónál is járt, annak reményében, hogy az őt is hozzásegíti az elismeréshez, azonban csalódnia kellett.35 Bayard gyors eredménye meghökkentő, mivel azt igen rövid idő alatt — ideje nagy részét munkahelyén, a Pénzügyminisztériumban töltve —, mindössze egy tökéletlen lencsével ellátott géppel érte el. 1839. augusztus 19-én — Daguerre eljárásának nyilvánosságra hozatala után — végre ő is meghallgatásra talál. Majd négy hónappal később, a 22
