Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A fotográfiától a fotóművészetig - Eszközök és eszközteremtők - Sziluett és fizionotrász
ő. Január 25-én a londoni Royal Institution — az 1799-ben alapított tudományos társaság — könyvtárában rendezett kiállításon mutatja be az 1835-ben levelekről és csipkékről készített fotogénikus rajzait, valamint a camera obscurában létrehozott felvételeket. Néhány nappal később — január 31-én — a londoni Royal Society — a legrégibb, 1660-ban alapított angol Tudós Társaság — előtt előadásban ismerteti kutatásait.263 Eljárása részleteit azonban csak február 20-i27 közleményében tárta fel. 27a Időközben az angol csillagásznak, John Frederick William Herschelnek (1792—1871) — akit Daguerre és Talbot felfedezései saját kutatásának folytatására ösztökéltek — sikerült kimutatnia, hogy a nátriumtioszulfát — amelyet akkoriban nátriumhiposzulfitnak neveztek — eszményi szer a fényképek időtállóvá tételére, rögzítésére.28 1839. február 1-én levelet intézett Talbot-hoz és tudatta vele, hogy mire jött rá. Herschel beleegyezését adta, hogy Talbot — a Francia Akadémiához küldött átiratában — ismertesse a fényképek rögzítésére szolgáló, általa kidolgozott eljárást. Ennek hallatán, Daguerre azonnal megpróbálkozott az új módszerrel. Ez azonban költséges eljárásnak bizonyult és az amúgy sem túl fedett képet még halványabbá tette. így Daguerre — még egy ideig — megmaradt a kevésbé hatékony, de már jól bevált, korábban is előhívásra, fixálásra szolgáló módszere mellett. A fotogénikus eljárás még messze állt a tökéletességtől. A papír fényérzékenysége sok kívánnivalót hagyott. Egy elfogadható negatív előállításához hosszú perceket, sőt órákat kellett várni. 1839-ben Daguerre eljárása minden kétséget kizáróan jelentős mértékben felülmúlta Talbot-ét. A francia feltaláló nemcsak a felvétel részletgazdagságában, de az eljáráshoz szükséges időt tekintve is tökéletesebb eljárást dolgozott ki, mint angol vetélytársa. Míg Talbot-nak mindössze néhány négyzetcentiméteres negatívokat sikerült sötétkamrában előállítania, Daguerre ugyanazon idő alatt 21 x1-6 cm-es, közvetlenül pozitív képeket produkált. A fotogénikus rajzok nem vetekedhettek népszerűségben a dagerrotípiával. Leveleket, apró tárgyakat fényérzékeny papírra helyezni és kontaktkópiákat előállítani — ez igen kevés embert érdekelt ez idő tájt. Sokan azon meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a fotogénikus eljárásban — kivéve a kép rögzítésmódját — nincs semmi új. Fel sem fogták, hogy Wedgwood és Davy kísérleteihez viszonyítva, az újítás és a jelentős előrelépés éppen a képek rögzítésének megoldásában lelhető fel. 1840. szeptember 20—21-én Talbot ráeszmél arra, hogy — Daguerre-hez hasonlóan — előhívással ő is képes „előidézni" a lappangó képet, és a papír hatékony kezelésével (érzéken\fitésével) jelentős mértékben csökkenteni az expozícióhoz szükséges időt.29 Az új eljárás nemcsak jóval gyorsabbnak bizonyult, de a fotogénikus rajzoknál jóval élesebb, szebb rajzolatú képeket eredményezett. A negatívot — kimosás és szárítás után — rendszerint viasszal fényezték, hogy kellőképpen áttetszővé tegyék a másoláshoz, azután — erős fényhatásnak kitéve — ezüstkloriddal kezelt papírra másolták. A negatív alá helyezett másolópapír gyorsan feketedett, míg ki nem alakult a kívánt — a negatív fedettségével fordított arányban álló — fedettségű ún. pozitív kép, amelyet a másolókeretből kiemeltek, kimostak és fixáltak. 20
