Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - Az életkép
Az életkép „Sok művész hívta segítségül a dagerrotipiát, hogy ellensúlyozza a szem tökéletlenségét. (...) Ezek a festők azonban, ahelyett, hogy támaszkodnának a dagerrotípíára, magát a fényképet tekintik műalkotásnak." Eugéne Delacroix, 1 850. (Le dessin sans maítre, par Mme Elisabeth Cavé Revue des deux Mondes, Paris, 1 850:1143—1145.) Az allegóriától az életképig A fotográfia útkeresését figyelemmel kísérő érdeklődők már a fényképezés történetének korai szakaszában szemtanúi lehettek néhány olyan, bátortalan kísérletnek, amely a festészetegyik divatos ágában, az életkép1 műfajában próbálta bizonyítani, hogy a fényképezőgép — hozzáértő kezekben — művészi kifejezőeszközzé válhat.2 A fényképezés feltalálását követő évtizedben a valóság keresetlen ábrázolása már önmagában is komoly teljesítménynek számított. A korabeli fotográfusok zöme megelégedett azzal, hogy a látottakat rögzítse. Az alkotás aktusa kimerült abban, hogy a fényképező meghatározta a felvétel látószögét, felbecsülte a távolságot gépe és az ábrázolandó személy, tárgy vagy esemény között, kiválasztotta a legkedvezőbb időpontot, amely a legelőnyösebb fényviszonyokat ígérte. Időről időre azonban lehetősége adódott — miként Talbot egyik korai felvétele, A nyitott ajtó bizonyság erre—, hogy az ábrázolandó jelenet egy-egy elemét módosítsa és ezáltal szemre tetszetősebb kompozíciót alkosson. Az esetek nagyobb részében viszont a valóság — azaz a körülmények — irányították munkáját. Az ötvenes évek elején e helyzet döntő mértékben megváltozott és a megváltozott körülmények az elkövetkezendő évtized során újabb és újabb megoldásra váró problémát eredményeztek. Kérdés, miért ez az évtized a fényképészet művészetté válásának kulcsfontosságú korszaka ? Mi indokolja, hogy egy évtized — a művészeti ág történetét tekintve igen rövid szakasz — szűk keretében annyi megválaszolandó kérdés, megoldásra váró probléma sűrűsödött össze? Az ötvenes évek közepétől az addig kevesek által űzött fényképezés széles körben elterjedt, hála az Archer és Le Gray által felfedezett nedves kollodium eljárásnak. A fényképészet történetében bekövetkezett első forradalmi átalakulás — amelynek éppúgy voltak győztesei, haszonélvezői, mint áldozatai — olyan történeti-társadalmi közegben és körülmények közepette következett be, amelyek kedvezően befolyásolták nemcsak a fotográfia, de a látás élményén alapuló és ezt közvetíteni igyekvő valamennyi ábrázolási forma további alakulását, útkeresését. Az 1851-es londoni Nagy Kiállítás, majd az 1852-es, ugyancsak londoni első, kizárólag a fotográfiának szentelt nagyszabású rendezvény, de még inkább az 1 855-ös párizsi Világkiállítás — amelyen első ízben mutatkoztak be egymásnak és a közönségnek a fényképészetben élenjáró országok megannyi iskolát és irányzatot képvi-166
