Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - Csendélet

Ducos du Hauron Csendélet, 1878

gyümölcsöket a szobrok21, ötvösremekek22, a vadásztrófeákat, halakat a zeneszerszámok, a hétköznapi tárgyakat a sztereo-néző váltja fel23, jelképezve a szépművészetek, a zene, sőt — horribile dictu — a fényképezés fontosságát a kor emberének világképében.24

A csendéletfotográfust kezdetben a tárgyak elrendezése, harmonikus kompozíciók kialakításának lehetősége és vágya vezérelte. Geometrikus formákra törekedett. Az ábrázolt kevésbé volt fontos számára, mint az ábrázolás ténye, folyamata. Később már a látványt, saját látomását próbálja visszaadni. Olyan valóságot tolmácsolni, amelyről kész elhinni és igyekszik is elhitetni, hogy beavatkozása nélkül olyan, ahogy a fényképen megjelenik. Ábrázolókészsége nő, képességét azonban már nemcsak tehetsége szabja meg, de egyre inkább egy kialakuló művészeti ág normarendszere szorítja keretek (keretei) közé.

Á