Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - Tájkép, város- és épületfotó
majd a Nílus deltájától 1500 mérföld távolságra jutott el. 1860-ban bejárta Görögországot és Törökországot10. A két kötetben megjelentetett fényképek103 elgyönyörködtették a korabeli viktoriánus olvasókat. Frith népszerűsége tetőpontján állott: albumait szétkapkodták, vállalkozása Anglia-szerte beszédtéma volt. Nemcsak üzletembernek bizonyult kiválónak, de a korai tájfényképezés egyik mesterét is tiszteljük személyében. Munkáit Du Camp felvételeivel öszszevetve érzékeljük igazán kiválóságát, szemét és fotografikus látásmódját. A végtelennek tűnő távlatot ittott megbontó műemlékek, falfelületek kompozícióiba rendet visznek. A perzselő nap ellenére képeinek tónusvilága korántsem egyhangú. A mélységélességet, a perspektívát kitűnően használja fel, amint erről a Nílus-völgyben készített képei vallanak. E felvételeken a horizont nem egy esetben tőlünk több kilométer távolságból is élesen rajzolódik ki. Az örökké nyughatatlan Frith később bekalandozza Nyugat-Európát. Ellátogat Németországba, Ausztriába, Svájcba, Olaszországba, Spanyolországba és Portugáliába. Albumban megjelent képeinek száma több százra tehető. Abban az esztendőben, midőn Frith első ízben utazik Afrikába, egy magyarfényképező, RostiPá/11 egy másik kontinens, Amerika tájait járja be és 41 darab 30x40 cm-es felvételt készít ott. Az első állomás Kuba (Havanna), majd Venezuela (Caracas) és Mexikó következik, ahonnan 1859- ben tér vissza Európába.12 A magyar közönség 1861-ben kapja kézhez ezen kalandos utazás művészi dokumentumait.123 A kontinensek titkai egymás után tárulnak fel a fényképezőgép kíváncsiskodó lencséje előtt. A német Fedor Jagor (1817—1900) Délkelet - Ázsia — Jáva, Sziám, a Fülöp- és Molukki-szigetek — felkutatására indul 1857-ben, míg a Franciaországból kivándorolt HenriBeaufoy Merlin (1830—1873) egy évvel később a hatodik kontinens, Ausztrália végtelen síkságait járja be. Megörökíti Hill End és Gulong aranybánya-városainak látképét. Sidney kikötőjéről készített felvételéhez a valaha létezett legnagyobb méretű (150x190 cm nagyságú) kollodium nedves lemezt használja fel.12b Kanadából 1858-ban indul az első, Keletre tartó expedíció. A nem csekély bátorságot és kitartást igénylő expedíció soraiban ott van egy fotográfus is, az ír származású, négy éve ott élő és kollodium nedves lemezre dolgozó Humphrey Lloyd Hyme (1833—1903), akinek tájfelvételei illusztrálják, hogy milyen zord természeti csodák meghódítását tűzték ki célul a bátor úttörők.12c A világjáró fotográfusok sorában megkülönböztetett hely illeti meg a skót John ThomsonX (1837—1921). 1865-ben nem kisebb dologra vállalkozik, minthogy Délkelet-Ázsia rejtett szépségeit felkutassa. Hajóval érkezik a Maláj-félszigetre, majd onnan útja első állomására, Sziámba (a mai Thaiföldre). A legközelebbi cél Kambodzsa, majd innen Macao és Hongkong. Ö is, mint kortársai közül anynyian, kollodium nedves lemezre fotografál, bármerre is jár. Amoy, majd Formosa (a mai Tajvan) az irány, a végállomás pedig a több ezer éves civilizáció bölcsője, Kína. Öt esztendőt tölt e nagy múltú országban. Felkeresi Fucsot, Csusant, Sanghajt és álmai városát, Pekinget. Négy kötetnyi fénykép — Kina és lakói—a gyümölcse ennek az élményben és látványban gazdag néhány esztendőnek.13 A francia Félix Bonfils (1 831 —1 885)