Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - Tájkép, város- és épületfotó
Du Camp: Felső-Egyiptom: datolyapálmák. 185? (1789—1863) — azzal, hogy utazzanak el a Közel-Kelet és a világ más tájaira és fényképezzenek ott minél többet. A felvételeket — elkészültük után — a leleményes optikus albumokban tette közzé, megsejtve, milyen kelendőnek bizonyulnak majdan. Vernet-vel tartott Egyiptomba a festő Adolphe GoupH-Fesquet (1 806—1893), aki — néhány hónappal később, 1840-ben — felkereste Máltát és Szmirnát is, tovább gazdagítva az albumsorozatot. Mások — pl. Jean-Baptiste Louis Gros (1793— 1870) — Rómát, Athént, Dél- Amerikát járták be, de eljutottak Moszkvába is.9 Az ugyancsak francia Joseph-Philibert Giráült de Prangey (1804—1892) — az arab építészet kiváló ismerője — két éven keresztül, 1842-től 1844-ig járta a világot Itáliától — Egyiptomon, Szírián és Palesztinán át — Görögországig, hogy végül mintegy ezerjó minőségű dagerrotípiával hazatérve, az építészetről írott könyvét velük illusztrálja.93 A fénykép alapján készített metszetekkel illusztrált könyveket a művelt és tehetős olvasóréteg megjelenésüket követően rögtön szétkapkodta. A fametszetek, majd kőnyomatok elnagyolt ábrázolása után valóságos vizuális élményben volt részük e boldog albumtulajdonosoknak, mert az illusztrációk hitelességben, árnyalatban ténylegesen megközelítették magát az alapul szolgáló fényképet. A fényképek sokszorosításának, kiadásának ez az útja — a másolás, majd a másolatokról készülő nyomás — azonban zsákutcának bizonyult. A dagerrotípia — korábban már emlí-133