Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - A festészettől örökölt műfajok - A portré

51. „Ovális alakú, csinos arc. (...) Az orr lekerekített, uralja az arc közepét. Finom orrcimpák. Kicsiny, telt ajkak. A felső ajak középen enyhén felfelé hajlik, éppúgy mint a szájszélek. Az arccsontok kevéssé hangsúlyosak Tágranyílt szemek, az orr felőli oldalon alig észrevehetően felfelé, a halánték felőli oldalon lefelé ívelő rajzolattal Rövid, dús, ívelt szemöldök." (PN: 1859:125) „Ha modellünk szeme kék, szembogarát tiszta indigókékkel fessük ki vagy elegyítsük kevés lakkal vagy szépiával. A szivárvány hártyát kobaltkékkel színezzük, kontúrjait kevés kobalt és indigó keverékével húzzuk ki. Az alsó szemhéj ráncolatát rézvörössel, (...) a szempillát szépiával színezzük. Ez utóbbit a szemöldök festésénél is alkalmazhatjuk. (...) Az ajkakat és az orcát élénkpiros és rózsaszín keverékével fessük. Arányukat a modell jellegzetességeitől tegyük függővé: hol az előbbiből, hol az utóbbiból vegyítsünk bele többet Ügyeljünk arra, hogy az arc és az ajkak festésére azonos színösszetételt használjunk. A felső- vagy árnyékolt ajak színezésekor adjunk az élénkvöros festékhez egy kis lakkot. Az alsó ajak peremét gondosan húzzuk ki, ügyelve arra, hogy fényét, frisseségét megőrizze. (...) Az orrtő és az arc találkozásánál gyakran megfigyelhető árnyékot egy kis kobaltkékkel vagy rézvörössel igazítsuk ki, ügyelve arra, hogy az orr lágy átmenettel olvadjon bele az arcba." (Wall: 133, 137)

52. Az ötletekből kifogyhatatlan Disdéri 1862-ben az ún mozaikképpe\ kísérletezik, amelyet 1863-ban szabadalmaztat. Híressé vált mozaikképén nem kevesebb mint 320 kortársának külön-külön elkészített portréját dolgozta össze egyetlen tablóvá.

53. A francia cabine-bői (= helyiség) kicsinyítő képzővel alkotott szó. A cabinet (magyarosítva kabinet) olyan, gyakran egy nagyobb helyiségből nyíló kisebbet jelölt, amelyben műtárgyakat, ritkaságokat tartottak vagy munkára, tanulásra szántak. A szót Window a képzőművészet fogalomtárából kölcsönözte, amelyben a kisalakú, értékes festményt illették a kabinetkép elnevezéssel.

54 Dührkoop, Rudolf: Hamburgische Manner und Frauen am Anfang des XX Jahrhunderts. Hamburg, 1 905.

54a Rónai Dénes: Rudolf Duhrkoop A Fény, Budapest, 1911 :84 54b Dührkoop, Rudolf: Das Photographische Bildniss und Seine Reform (Das Atelier des Photographen, VIII. 10, Hamburg, 1 901.)

„Az arckép és annak kulturális jelentősége legjelesebb műtörténészeink és kritikusaink részéről elég gyakran tanulmány tárgyává tétetett már (. .) Utódaink valószínűleg nem kevésbé fognak csodálkozni azon, hogy elődeik az 1860-tól 1900-ig terjedő években milyen szép, de kifejezéstelen arccal bírtak. Ezekben az években dühöngött ugyanis a legpusztítóbban a retus (...) Kárhoztatandó dolog volt már az is, hogy a porcelánszerű simításhoz való hajlam még a művészkörökbe is átharapózott és másrészt, hogy a fotográfia megcsökkentette a művészeknek adandó megbízásokat anélkül, hogy kárpótlásul a saját erejéből egyenértékű dolgot tudott volna teremteni (...) És ekkor egy olyan találmány merült fel, amely hivatva volt az eddigi fotográfiát szélesebb, hatalmasabb alapokra fektetni és amit addig csak néhány szakember űzhetett, közkinccsé vált ( .) És ezzel egész új utak nyíltak meg

(...) Az amatőrök föllépésével (...) megkezdődött a fotografált arckép reformja (...) Az új arcképek (. . ) nem a műterem sztereotip világítására, sem az igényteljes, merev pózokra, a gondosan rendbeszedett ujjakra, a simított arc- és kabátráncokra, az esetleges unott mosolyra, a háttér görög templomára vagy rokokó-szalonjára utaznak, hanem egyoldalú, olykor némileg ellentétdús, de aztán annál hatásosabb világításra. Határozatlan körvonalak a háttérben, intim, az ábrázolt személy életszokásainak megfelelő testtartás és arckifejezés, egy bizonyos, a plasztikus hatást emelő életlenség (...) Az újabb nemzedék (...) a nagy festőművészek (...) példáját igyekszik követni: a képet egyszerű környezetbe foglalni. Vannak már, akik a magánlakásokban fényképeznek (...) egyszerű falak előtt, ahol a világítás majd hatásos, majd laposra szabályozható és nemegyszer két oldalról is rendelkezésünkre áll. (...) Figyeljük csak meg, hogy a művészek képeik hátterét sohasem tartják egész simán, hanem az is él, fény- és színfoltok tarkítják (...) A fény118