Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

Tartalom

CAMERA OBSCURA

Mondd, bűvös Készülék: ily isteni Természet-képet hogy tudsz festeni? Üveglencséd oly csodákat teremtett,

Hogy a babonás s ostoba Rendek Kuruzslásért — Bacon korában — bepereltek; Különös Mű! nem ér föl gyenge ész,

Csodád sok, de ki megértse, kevés:

Rejtve az ok, de látni az eredményt,

És szemünknek el kell hinnünk e rejtélyt.

Jöjj, vezess kamrádba, és tárd ki ott Nekünk titkos, pompás varázslatod.

Kamrád mekkora? szobád mily sötét?

Nézz ránk, s e homályt oszlasd szerteszét!

A sima, fényes korongot kinyitva Hirtelen fénysugár hatol be: tiszta,

Erős színeket visz a hófehér papírra,

A külvilág tárgyait oly híven Festve le, ahogy léleknek a szem;

Új alkotás! csupa bájjal tele;

S egy pillanat alatt képezte le!

Furcsa így, dióhéjban látva itt,

Hogy Homérosz Iliásza avítt;

A roppant világ, a hatalmas űr Csak kicsinyített más, miniatűr;

Minden műved új ámulatba ejt,

S mint az Udvarban, ki fent van, ki lent — Ügy, ha megmutatod bűvös hatalmad:

A Nagy lemarad, s a Kicsik haladnak;

S ki magának méltóbb rangot kívánna,

S követelését a jobb-kéz beváltja —

Balra küldöd (balsorsát az írás Szerint jelzed), s helyét átveszi más.

Bölcs lencse! A büszkeség a nagyot Kicsinek látja: minden fordított;

Olyan vagy Te, mint a szerencse útja! Kanyarog, most feldob, majd elnyom újra;

Ó! lenne áldásod a művemen.

Miközben én kellemid hirdetem!

S emelnéd lelkem fennkölt régiókba,

9