Zipernovszky Ferenc: A fluoreszkáló fénycső jelentősége, előnyei, működése, áramköre, gazdaságossága, kiválasztása (Budapest, 1951)

ELŐSZÓ A legutóbbi években a világítási fogyasztók és a világítás­­technikai tervezők egyaránt nagy mértékben karolták fel a fluoresz­káló fénycsöveket, amelyek értékes előnyeiknél fogva immár nálunk is rohamosan terjednek. Azonban a kezdeti nehézségeket még nem sikerült teljesen leküzdeni. Az elmúlt esztendőkben szá­mos olyan fénycsőberendezés készült, amelynél panasz merült fel. A vizsgálat azt mutatta, hogy a kifogásolás oka legtöbb esetben hibás tervezés, helytelen kivitelezés vagy mindkettő volt. Ugyanis a tervezők és kivitelezők kezdetben nem ismerték eléggé a fénycső működésének fizikai alapjait, áramkörének sajátosságait és fényé­nek szemfiziológiai hatásait. Az élenjáró szovjet műszaki tudomány ezen a téren is döntő mértékben hozzájárult az alapelvek tisztázásához és a helyes alkalmazás legmegfelelőbb kialakításához. Ma már közismert tény, hogy több külföldi országban közel egy évtizeden át olyan fénycsöveket gyártottak és hoztak forga­lomba, amelyek világító bevonatának egyik legfontosabb alkotó­része berylliumot tartalmazó luminophor, pontosabban zinkberyl­­liumszilikát volt. A szovjet műszaki tudomány már 1933-ban fel­ismerte a beryllium és vegyületeinek mérgező hatását, így első­sorban a szovjet tudomány ezen megállapításának köszönhető, hogy teljesen újfajta, nem mérgező hatású luminophorok kerültek kidolgozásra. Mi is az élenjáró szovjet műszaki tudománynak köszönhet­jük tehát, hogy a hazai fénycsőgyártásban működő és ezen bel­földi előállítású fénycsöveket felhasználó dolgozóink teljes mérték­ben mentesítve vannak mindennemű mérgezési veszélytől és egy­idejűleg részesedhet népgazdaságunk a helyesen alkalmazott fény­csővilágítás összes gazdasági és szociális előnyeiben. 1* — 8/33

Next

/
Oldalképek
Tartalom