Zipernovszky Ferenc: A fluoreszkáló fénycső jelentősége, előnyei, működése, áramköre, gazdaságossága, kiválasztása (Budapest, 1951)
ELŐSZÓ A legutóbbi években a világítási fogyasztók és a világítástechnikai tervezők egyaránt nagy mértékben karolták fel a fluoreszkáló fénycsöveket, amelyek értékes előnyeiknél fogva immár nálunk is rohamosan terjednek. Azonban a kezdeti nehézségeket még nem sikerült teljesen leküzdeni. Az elmúlt esztendőkben számos olyan fénycsőberendezés készült, amelynél panasz merült fel. A vizsgálat azt mutatta, hogy a kifogásolás oka legtöbb esetben hibás tervezés, helytelen kivitelezés vagy mindkettő volt. Ugyanis a tervezők és kivitelezők kezdetben nem ismerték eléggé a fénycső működésének fizikai alapjait, áramkörének sajátosságait és fényének szemfiziológiai hatásait. Az élenjáró szovjet műszaki tudomány ezen a téren is döntő mértékben hozzájárult az alapelvek tisztázásához és a helyes alkalmazás legmegfelelőbb kialakításához. Ma már közismert tény, hogy több külföldi országban közel egy évtizeden át olyan fénycsöveket gyártottak és hoztak forgalomba, amelyek világító bevonatának egyik legfontosabb alkotórésze berylliumot tartalmazó luminophor, pontosabban zinkberylliumszilikát volt. A szovjet műszaki tudomány már 1933-ban felismerte a beryllium és vegyületeinek mérgező hatását, így elsősorban a szovjet tudomány ezen megállapításának köszönhető, hogy teljesen újfajta, nem mérgező hatású luminophorok kerültek kidolgozásra. Mi is az élenjáró szovjet műszaki tudománynak köszönhetjük tehát, hogy a hazai fénycsőgyártásban működő és ezen belföldi előállítású fénycsöveket felhasználó dolgozóink teljes mértékben mentesítve vannak mindennemű mérgezési veszélytől és egyidejűleg részesedhet népgazdaságunk a helyesen alkalmazott fénycsővilágítás összes gazdasági és szociális előnyeiben. 1* — 8/33
