Zipernovszky Ferenc: A fluoreszkáló fénycső jelentősége, előnyei, működése, áramköre, gazdaságossága, kiválasztása (Budapest, 1951)
10 béri szem látóképessége (szabatossabban kontrasztérzékenysége) széles határok között a látótér felületi világosságának logaritmusával arányos. A szem látóképessége három irányban nyilvánul meg, ezek: a látás élessége, kontrasztérzékenysége és gyorsasága. Mindhármat külön-külön mérni tudjuk a világítás erősségének függvényében. Az eredmények a Weber—Fechner-törvény hatását tükrözik. Eszerint, ha valamely munkánál jobban akarunk látni, akkor nem elegendő a világítás erősségének 10—20—30%-os emelése, hanem azt 100—200—300%-kal vagy még többel kell fokoznunk. Ilyenkor gyakran kerülünk oly magas világítási szintre, aminőt gazdaságosan csak fluoreszkáló fénycsövekkel tudunk megvalósítani. Különféle munkákhoz szükséges megvilágítási erősség megállapításánál kívánatos, hogy a meghatározás általánosabb érvényű legyen. Ennek érdekében Weston, Kruithof és mások értékes kísérletsorozatokkal gazdagították ismereteinket. így például Weston vizsgálatai szerint 3 szögperc nagyságú tárgyméretnél (középfinom munka) és 50 lux megvilágításnál a kontrasztot 30%-ról 60%-ra növelve a szem látóképessége 100%-kal javul. Nem kevésbbé értékesek Kruithof A. és M. mérései, melyek nagyszámú fokozatban adják meg az összefüggést tárgyméret, kontraszt és látóképesség között. Ezek szerint, míg három szögperc tárgyméretnél és 40%-os kontrasztnál 90%-os látóképesség eléréséhez 320 lux megvilágítás elegendő, addig a kontrasztnak 20%-ra való csökkenése esetében ugyanazon szemteljesítmény eléréséhez 1000 lux, vagyis kerek háromszor akkora megvilágítás szükséges. A gépiparban gyakori a kedvezőtlen kontrasztviszonyok között végzett munka. Vegyük például szemügyre vas vagy acél esztergályozását, ahol a helyzet többnyire a következő: szürke a megmunkálandó vasdarab, szürke az acélszerszám, az eszterga teste, szürke a padló, az elkormosodott fal, a dolgozó ruhája, szóval rossz a kontraszt ugyanúgy, mint például konfekciós üzemekben, ahol gyakran fekete anyagot varrnak vékony fekete szállal. Hasonló a helyzet az ipar száz és száz munkafolyamatánál. Irányelvül szolgálhat, miszerint általában ha nagy kontraszt közepesre csökken, akkor a világítás erősségét körülbelül háromszorosra, ha kis értékre csökken, a megvilágítást kerek tízszeresre kell emelnünk, ha a munkahelyen ugyanazon látási viszonyokat kívánjuk biztosítani. A lényeg itt az, hogy kedvezőtlen kontrasztviszonyok mellett végzett munkánál a dolgozó teljesítőképességét meg tudjuk óvni, ha a világítást
