Fehér Imre - Horváth Árpád: A fizika és a haladás 1. rész (Budapest, 1960)
4. Mozgástani alapismeretek
ágyúgolyók röppályájával kapcsolatban merült fel. Galilei a toszkánai udvar matematikusaként ballisztikával — lövéstan — is foglalkozott. A tüzérek azt állították, hogy az ágyúgolyó annál nagyobb erővel csapódik a várfalnak, minél messzebbről lőtték. Az ágyúgolyó — mondták — a kilövés után égy ideig egyenes pályán halad, majd „elfáradva” félkör alakú pályán lehajlik. Miért halad az ágyúgolyó a levegőben? Könnyű volt erre válaszolni. Azért, mert a lőporgáz feszítőereje kiröpítette a csőből. Miért repül azonban az eldobott kő? A kora újkori fizikusok azt mondták, az „impetus” (valamiféle lendítő erőt értettek ezen) viszi előre. Hogyan vélekedett erről Arisztotelész? Nem is hinnénk, ha nem olvasnánk munkáiban, miként vélekedett a nagy bölcselő? Azt tanította, hogy az előrehaladó kő légritká teret hagy maga mögött, és az oda benyomuló levegő tolja maga előtt a haladó követ. Az ágyúgolyó útja — végeredményben — hasonlít az erős sugárban kifolyó víz pályájához. Ez pedig nem egyenes vagy félkörív, hanem parabola. Kell is, hogy így legyen, ha a ferde hajítást visszavezetjük a szabadesésre (29. ábra). A kilőtt ágyúgolyó pályája tehát megszerkeszthető. Nyilvánvaló, hogy a repülő ágyúgolyó mozgási energiája — a levegő ellenállása miatt — egyre kisebbedik, tehát a lövedék átütőereje nem a pálya végén, hanem a pálya elején lesz a legnagyobb. 29. ábra. Ferde hajítás '•Galilei tanulmányozta az ingalengést is. Állítólag a pisai dómban levő nagyon díszes öröklámpa lengését figyelte meg, miközben — a fiatal Galilei — saját érverését számolta. így mérte az ingalengés idejét. Megállapította, hogy a hosszú inga lassabban, a rövid inga gyorsabban leng. Kétszer hoszszabb inga lengésideje négyszeresre növekszik. Kimondotta még, hogy az inga lengései egyidejűek, izokronok, feltéve, hogy közben az inga hossza nem változik. Tehát akár kisebb, akár nagyobb tágasságú lengéseket végez, a lengésidők egyenlők maradnak. 62
