Fehér Imre - Horváth Árpád: A fizika és a haladás 1. rész (Budapest, 1960)
11. Erőátviteli szerkezetek
Egyszerűnek látszik azért, mert hiszen a szivattyúskút már a gőzgép feltalálása előtt is ismeretes volt, s nem kellett mást tenni, csak a forgattyút és hajtórudat átvenni a kézihajtású kúttól (106. ábra). A lendítőkerék tengelyén könyök — forgattyú — van, hozzá csatlakozik a hajtórúd, végén a dugattyúval. Gőzgépnél fordított a helyzet. A dugattyú alternatív mozgását kell átalakítani forgómozgássá. Minthogy nagy erőkről van szó, a dugattyút nem lehet közvetlen a haj tórádhoz csatlakoztatni, hanem egy közbenső gépelem, a keresztfej segítségével kapcsolják a hajtórudat a dugattyúrúdhoz. A keresztfej a jól kent keresztfejvezetékben csúszkál ide-oda. Elvileg nagyon egyszerű az egész (egyenesbe vezetés). Gyorsjáratú gőzmotoroknál (ilyeneket régebben helyiérdekű vasutak kismozdonyain alkalrtiaztak), gázgépeknél, benzinmotoroknál stb. a keresztfejet elhagyják, a hajtórúd közvetlen a dugattyúban levő ,,dugattyúcsapszeg” segítségével csatlakozik a könnyűfémöntvényből készült dugattyúhoz. Nekünk mindez roppant egyszerűnek tűnik, de nem volt ilyen magától értetődő Watt korában. Az történt ugyanis, hogy akkoriban már számtalan feltaláló törte a fejét a gőzgép tökéletesítésén (akárcsak most a rakétamotorokon és atomreaktorokon), és az egyik feltalálónak eszébe jutott a forgattyút szabadalmaztatni. A szabadalmi törvény a technikai gondolatot is védi. Ha tehát valaki egy műszaki elképzelést szabadalmaztat, más csak akkor alkalmazhatja vagy gyárthatja a gondolat alapján készült berendezést, ha a feltalálótól megvásárolja 174 106. ábra. Kerekes szivattyús kút
